Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941-1949 között (II. rész)

a félelemmentes élettel és még jobban fenyegeti a nemzetközi megbékélést, hiszen nem egy nép saját kebelén belül, hanem más nép kárára megy végbe. S ez a nép a saját népünk. A csehszlovák hatóságok eljárását a sovinizmus és imperializmus megnyilatkozásának mondtuk. Ha egy nép a maga önzését mások rovására jogtalanul érvényesíti: sovinizmus. Az imperializmust pedig abban látjuk, ha egy nép más nép által lakott területeket foglal el és ezeken annak rovására terjeszkedik, az ott élő másik népet kiirtja, vagy kiűzi, vagy, ha egyiket sem teheti, saját lakossága közé kényszerű beolvadás céljából szétszórja és helyébe saját népét telepíti, a még ezután is megmaradottakat pedig politikailag elnyomja, gazdaságilag leszegényíti és kizsákmányolja, saját művelődésükben fejlődni nem engedi és valószínűleg beolvasztja. Ha a magyar sajtó által pártkülönbség nélkül közölt hírek igazak, lényegében ez örténik ma Szlovákiában a magyar néppel. Természetesen egyik soviniszta és imperialista uralom sem cselekszi mindezt nyíltan, valóságos szándékai tagadásnélküli kinyilvánításával. Csak a német nemzeti szocializmus merészkedett eddig ostoba elbizakodottságában. Az okosabbak valódi céljaikat képmutatással, ürügyek keresésével leplezik és tetteiket, ha akármilyen valószínűtlen is, de törvényes és hivatalos eljárás alakjába igyekeznek öltöztetni. Ilyen, az imperialista célokat elleplezni hivatott ürügynek érezzük a szlovákiai magyarok közmunkára való igénybevételét. Nálunk is van újjáépítési közmunka, de ez nem jár azzal, hogy az embereket az ország másik végébe két évre vezénylik el, magánosoknak adják ki gazdasági cselédnek; családjukat velük költöztetik, hátrahagyni rendelt ingatlan és ingó vagyonúkba pedig idegen családokat ültetnek. Azzal sem jár, mint Szlovákiában, hogy a vonakodókat fegyveres katonák dróttal összekötözve dobják teherautókra. Ha csak a munkaerő mobilizálása lenne a célja a csehszlovák intézkedéseknek, nem vinnék el a betegeket, a csecsemőket és a magukkal tehetetlen aggokat is és nem kellene külföldi lapoknak megállapítaniuk, hogy a csehszlovák eljárás alig különbözik a hitlerista deportálásoktól, amelyeket pedig civilizációnk szégyenének érzett az egész művelt világ. Ha mindez fasiszta tömeggyilkosokkal, háborús bűnösökkel, a szlovák nép verejtékén felhízott spekulánsokkal, reakciós elnyomókkal történnék, a társadalmi igazság elégtételének vehetnők, ha magyarokkal történik is. De nem ezekkel, hanem két kezük munkájából élő magyar kisparasztokkal, öntudatos magyar munkásokkal és demokratikus gondolkodású értelmiségeikkel történik. A szlovákiai magyarság ugyanis a leghaladottabb része volt a magyar népnek. A fentiek alapján a demokrácia eszményeinek, de magának a demokratikus haladás gondolatának a védelmében is kötelességünknek érezzük, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat s a magyar köztársaság kormányának illetékes tényezőit is arra kérjük, hogy tiltakozásukat mindaddig újítsák meg az összes számbajöhető fórumokon, amíg a szlovákiai magyarság ügye megnyugtatóan, mind az emberi alapjogokat, mind a demokratikus haladás érdekeit kiegészítőén nem rendezik. Ezt a véghatározatunkat a szervezeti szabályrendeletünkben írt módon, 8 napon át való közszemléretétel útján, kihirdetjük azzal, hogy ellene a kihirdetést követő naptól számított 75 napon belül fellebbezésnek van helye a Magyar Belügyminiszter Úrhoz. A fellebbezést a polgármesteri hivatalban kell benyújtani. Erről értesütjük: 1. a Magyar Miniszterelnök Urat külön felterjesztés kapcsán, 2. Magyar Külügyminiszter Urat külön felterjesztés kapcsán,