Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

engedtük. Én 15 év óta veszek részt a politikai küzdelmekben és érzem a felelősséget Grand Smith nyilatkozatáért. Tény mindaz, amit ő mondott, de ebből az következik, hogy a tényékként megállapított hibákat elimináljuk és kiküszöböljük. Ha el van maradva az a nép, akor oly politikát kell követni, hogy kulturálisan magasabb nívóra emeljük és gazdaságilag is igyekezzünk talpra állítani. Mint mondottam, a pedagógusok szerint abszurdum nem anyanyelven tanítani. Grand Smith is azt mondja, de a gyakorlati ember is így látja. Azért szükséges, hogy a .nemzetiségi politika most a követelményekhez képest az iskoláztatás tekintetében engedjen. De Bleyer nem akar német iskolát, csak írni, olvasni és számolni tanuljanak a sváb gyerekek anyanyelvükön is. Taníttassák a többit magyar nyelven. Ennek eredménye az lesz, hogy az elemi ismereteket meg fogja jegyezni, az agya fejlődik, és azokat a tárgyakat is jobban fogja megérteni, amit magyar nyelven tanítanak neki, amivel ismét nívóban emelkedik. További kérdés a nemzetiségek nyelvének a közigazgatásban és a bíróságban való érvényesülése. Ez magától értetődő dolog. Ha a magyar nyelvet valaki nem tökéletesen beszéli, magasabb dolgokat nem ért meg. Ha kézbesítenek neki egy bírói ítéletet, amelyben arról van szó, hogy háza felett megütik a dobot, ez neki oly fontos dolog, hogy nem is érzi magát tökéletes embernek azért, mert nem érti meg a magyar nyelvű végzést és nem közlik azt vele az anyanyelvén. Nem azt kívánják a nemzetiségek, hogy legyen nemzetiségi iskola, német közigazgatás, stb., mert rövidlátó beállítás. Anyanyelven is, hogy ő érezze, hogy megbecsülik és az ő érdekeit is becsületesen szolgálják. Az elemi iskolázás terén az írás, olvasás és számolás anyanyelvén való tanítása a nemzetiségek kultúrbeli nívójának emelését jelenti. Tanítani kell a magyar nyelvet kötelezőleg, és kötelező, hogy megtanulja a magyar nyelvet, ha kikerül az iskolából. Meg vagyok győződve, hogy az, aki közvetlen tapasztalatból ismeri a népet, ha a magyarosítás nem megy oktrojjal, akkor a nemzetiségek gyorsabban és szívesebben tanulják meg a magyar nyelvet. Senkinek eszébe nem jut, hogy a magyar nyelvet elzárják, de nem magyarosítást, hanem magyarosodást. Mindenesetre meg vagyok győződve, hogy a magyarországi ruténség rövid időn belül el fog magyarosodni, a déli részén a legjobb úton van. Mi nem akarjuk ezt visszafejleszteni, hanem még intenzívebbé tenni. A másik fontos kérdés, hogy az egyes nemzetiségi kisebbségek a magyar országos politikában is érvényesülhessenek, a demokráciából folyik. Mihelyt nem látnak renegátot abban, ki a nemzetiségek embere, érdekeit szolgálja, és feltételezik, hogy ha valaki nemzetiségi vidéken élő ember, nem feltétlenül megbízhatatlan, és ha nyelvi, faji kapcsolat révén a nép azt küldi be, akit ő akar, és nem neveznek ki senkit, kit ő nem akar, mert ez a demokrácia. És mihelyt azt látják, hogy a vármegyék élén a nép azokat az embereket látja, akiket vallási, faji vagy nyelvi összetartozandóság miatt ott akar látni, akkor nem lesz nemzetiségi kérdés. (Pálóczy-Horváth: De lesz magyar nemzeti kérdés!) Akkor lesz egy gazdaságilag befelé és kifelé képzett magyar állam. Ehhez szükséges azonban a régi Magyarország túlnyomó nagy területének visszaszerzése, a lét és nem-lét kérdése a területi integritásnak. A nemzetiségi minisztérium a területi integritást akarja. Ehhez szükséges a kölcsönös megértés és bizalom. Méltóztassék megbízni bennünk, méltóztassék az egyes intézkedéseket, melyek látszólag nem szimpatikusak, abból a szempontból megítélni, hogy bizonyára van súlyos ok, hogy mikor propagandát csinálunk a megszállott területen és az egész világon, hogy a nemzetiségek visszakívánkozzanak, mert csak úgy remélhetjük, ha ők vissza akarnak komolyan és őszintén, és velük együtt tiltakozik az egész világ, de szuronyainkkal meggyőzni az egész világot nem tudjuk, arra kérem az értekezlet tagjait, hogy ne méltóztassanak minden egyes kérdésben ab ovo bizalmatlansággal lenni az intézkedések iránt és ne méltóztassanak mindenben a magyarság és a magyar nemzet elleni ténykedést látni. Pálóczy-Horváth: Azt méltóztatott mondani, hogy autonómiát kell ígérni; ha ezt ígérjük, lehet ezt meg nem tartani? Lehetséges a visszakozás? Mert hiszen azt méltóztatott mondani, őszintén kell a nemzetiségeknek engedményt adnunk. Kutkafalvy: Ha a terület itt van, akkor rendben vagyunk, Először vissza kell hoznunk a területet, akkor aztán jön a másik meggondolása. Jaczkovics: Mesterséges kínai falat állítottak fel a színmagyarsáu és a nemzetiségek között. Nagyrészben ennek a zsidóság volt az oka. Azt szeretném, hogy a színmagyarság velünk együtt dolgozzon és érezzen. Én 20 esztendeig voltam Erdélyben, és nem magyar névvel, becsületesen dolgoztam a haza érdekében.

121 Huber képviselő azt mondotta 1919. októberében egy gyűlésen: Egy kertben van több virág, ibolya, rózsa, stb.; miért kell kiirtani a másik kedvéért a többi virágokat? A különböző virágok a nemzetiségek. Egy 121 Dés vezető királyi ügyésze volt 1918-ban.