Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

Tizenharmadik szakasz: Az utolsó rész benne volt a 68-ban is. Az első rész már nem, a középiskola s tanítóképző, ezt már igazán nem. Tomcsányi: A 68. évi 44. tc, oly liberális rendelet, melyben ez a szó, magyar, mégcsak elő sem fordul. Ez a követelés ezen is túlmegy, de túlmegy a békeszerződés pontozatain is. Okolicsányi László: A nemzetiségek jogos igényét ki lehet elégíteni azzal, hogy az illető vidéken levő középiskolában tanítsák azt a nyelvet, mely azon a vidéken használatos. Arról van szó, hogy a tót fiú, míg az egyetemig eljut, a maga anyanyelvét is tanulja. Tomcsányi: Ez még azért is helyes, hogy így az állam kezében van a dolog. Fent Liptószentmiklóson a tót tanár ugyanis azt mondja ,hogy kimossa a száját, ha magyarul kellett beszélni. Okolicsányi László: Az egész rendeletben nincs szó róla, hogy valaki is a tannyelvet ellenőrizné. Tizennegyedik szakasz: Ez a szakasz tulajdonképpen összekeveri az iskolafenntartás jogát az egyesülési és gyülekezési jog gyakorlásával. A 68. évi 30. és 46. tc.-ben el volt ismerve a jog, hogy saját költségén alsó és középiskolát fenntarthassanak és e célra társulatok és egyesületek is alakulhatnak. Dessewffy; Ez a legveszedelmesebb pont. Nemzetiségi melegágyakat teremtünk. Ez iskolákban ellenőrzés nincs. A mostani iskolafenntartók tanítsanak tótul, magyar szellemben, s az még mindig jobb, mint hogy mi rosszul értelmezett szabadságból jogot adunk arra, hogy a legvadabb magyarellenes izgatás legyen ottan. Okolicsányi László: Csak az államnak lehet fenntartani iskolafenntartó és építési jogot. Különösen nem szabad egyesületeknek alakulni ily célra. Láttuk a múltban, mit és hogyan csináltak e joggal. Átjártak a határon túl beszámolni, s a határon túl tartották ünnepélyüket, hol szabad volt a zászlóhasználat stb. Ez a legveszedelmesebb szakasz. A szász törvény

92 alapján azonban nem támadható meg. Gálocsy: Állami engedélyhez kell kötni minden iskolaalapítást. Tizenötödik szakasz: Ez már baromság, mert ez így volt igazán. A főispánságokra vonatkozólag pedig butaság. Dessewffy: Ez megint veszedelmes. Mert a legtöbb nemzetiség magyarnak vallotta magát eddig anélkül, hogy renegátnak gondolta volna magát. Ez a szakasz alapul szolgálhat arra, hogy valaki, ha nemzetiségi községben született, nemzetiségi embernek gondolja magát. De a szolgabírákat kötelezni kellene. Gálocsy: Semmi esetre sem kötelezni. Lehetőleg olyat, de nem imperative. Eddig is így volt. Tizenhatodik szakasz: Ez már csak folyománya az eddigieknek. Záradék: Ezzel a szakasszal szemben az az álláspontom, hogy a nemzetiségi minisztériumra szükség nincs, tehát legkevésbé az ellenőrzés szempontjából. Gálocsy: Az egész rendelet kiadását szükségtelennek tartom. Egy paragrafus elég lett volna. A minisztertanács utasítja a közoktatásügyi minisztert, hogy a legsürgősebben a felnőttek oktatására magyar kurzust indítson meg. ...?... Í

93 Vannak és voltak magyar politikusok, így Bánffy Dezső is,

94 kik meglátták a nemzetiségi kérdés ügykörét, tehát az ügykör létezése megvan. Szükséges az ügykört el is látni, a kérdés azonban az, hogyan. Megszüntetni a minisztériumot rossz megoldás. Nem muszáj minisztériumnak, de minthogy ügykör van, államszervnek is kell lenni, mely annak elitézésére hivatott, — kérdés, az elintézés hogyan lesz végrehajtva. Okolicsányi László: Jászi Oszkár

95 hozta a minisztériumot. Az ő tervébe beleillett az, hogy a különböző nyelvű lakosság közt az ellenétet kidomborítsa. Ha mi egységre törekszünk, az ellentéteket el kell riasztani. Magában véve az, hogy ily minisztérium létezik, oly rikító különbségeket teremt, melyeket látni sem szeretek, Az ügykör megvan, a nemzetiségi kérdést figyelemmel kell kísérni, épp azért Bánffy nagyon helyesen a miniszterelnökségen rendezett el nemzetiségi osztályt, és az intézkedéseket az egyes ressortminiszterek hajtották végre. Természetesen az egésznek politikai irányítása a miniszterelnökségé volt. Sokkal helyesebb is így az állam és nemzet szempontjából, mert másképpen kiélesedik a helyzet a magyar és nem magyar anyanyelvű között, és magyar és nem magyarrá tagolódik a nemzet. Nem akarnak másodrendű állampolgárokat, tehát ne tegyünk olyan különbséget, hogy külön minisztériumot állítunk nekik. Az erdélyi szász nemzeti kollektivum ősi iskolafenntartási joga. Az eredetiben is így. Bánffy Dezső miniszterelnök 1895. január 14-től 1899. február 26-ig. Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségügyi minisztere.