Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

Itt a hivatalos nyelv az államnyelvre való minden tekintet nélkül kapható meg, a központból az ellenőrzés absurdummá van téve. Ebből aztán következik a többi rendelkezés komplikációja. Gálocsy; Még csak hivatalos tót nyelvet sem lehet megjelölni, mert minden vármegyében más a tót nyelv. ötödik szakasz: Ez az állam szempontjából az állami felség szempontjából határozott dementálása az államnyelvnek. A magyar állam egységét minden fölé kell helyezni. Nem szabad megengedni, hogy a magyar nyelv hasábosán a második helyen szerepeljen. 1868 megengedi, hogy a magyar nyelv mellett hasábosán szerepeljen jegyzőkönyvi nyelvül az illető nemzetiség nyelve is. Ez már nem sérti az állam egységét. Hatodik szakasz: A községekben eddig úgy volt, hogy ott tényleg nem használtak más nyelvet, mint az illető község nyelvét. Hol a papon és a jegyzőn kívül nem igen akad más, ki magyarul tud, akkor természetes, hogy a saját nyelvükön tárgyaljanak. De ezt kimondani nem szükséges. Hiszen így egyszerű szótöbbség mellett el lehet nyomni vegyes nyelvű községekben a magyarságot 49%-ban is. Cinkotán pl. a lakosság tót, el fogják dönteni tehát, hogy a hivatalos nyelv tót legyen, dacára annak, hogy az intelligencia, a munkásság, mely 60%-ban magyar, de bejár Budapestre s nem vehet részt a községi közéletben. Tökéletesen felesleges ez a rendelkezés. Bereghy: Felesleges itt beszélni. Törvényellenes az egész és vissza kell szorítani. Okolicsányi László: A rendelet életbe van léptetve, s a később összehívott nemzetgyűlés helyben hagyta. Bereghy: Szóvá kellene tenni a nemzetgyűlésen. Thirring: Maga Kayser mondotta az első ülésen, hogy a rendelet alkotmányellenes, tehát vissza kell vonatni. Hetedik szakasz: Eddig nem volt gyakorlatban. Nincs is rá szükség. Magánembernek meg kell adni a jogot, hogy saját anyanyelvét használja, de egy községnek ezt a jogot nem szükséges megadni, mert a községeknek van oly tisztviselőjük, ki a törvény által kötelezve van, hogy az államnyelvet bírja. Ha pedig megengedjük mégis, úgy bábeli zűrzavar keletkezik. Nyolcadik szakasz: Elismerem a más anyanyelvűek azon jogát, hogy beadványaikat elsőfokú hatóságaikhoz anyanyelvükön intézik, de hogy a törvényhozáshoz, kormányhoz, minisztériumhoz közvetlenül odajuthassanak, de más nyelven, mint magyarul, nem látom szükségesnek. Csakis a törvényhatóságok útján, mely azt hivatalos fordításban továbbítja. Kilencedik szakasz: E szakasznak első részét elfogadom (Gálocsy: Én ezt sem!), azonban az egyesületekre vonatkozó részét már nem. Tizedik szakasz: Magasabb közigazgatási hatóságok a legritkább esetben érintkeznek magán-féllel, és végeredményben eddig a jegyzők magyarázták meg nekik a végzéseket. Okolicsányi László: Nem egészen így áll a dolog, mert a nemzetiségek legfőbb panasza éppen az, hogy anyanyelvén óhajtja kapni a végzéseket. Tehát ne a jegyző magyarázza meg neki, hanem már a jegyző úgy kapja. Gálocsy: A nép azonban nem ragaszkodik ehhez, mert a hivatalos stílust a maga nyelvén sem érti meg. Tomcsányi : Bars vármegyében, mikor bejöttek a csehek, kiragasztottak tót plakátokat s a tótok azt mondogatták, hogy legalább kitehettek volna magyarul is, hogy megértsék. Gálocsy: Sopron megyében a németek káromkodnak a rendelet miatt, mert eddig a jegyző megmagyarázta nekik a végzéseket, de most a jegyző sem érti a német kuriális stílust.

90 Dessewffy: Ugyanígy volt Sárosban. A tót nyelven kiadott rendeleteket az urak se tudták megmagyarázni nekik. Tizenegyedik szakasz: A kérdést úgy lehetne megoldani, hogy azon bíróságoknál, melyek nemzetiségi területen vannak, mindig legyen bíró, ki beszéli azt a nyelvet. Tizenkettedik szakasz: Ezt a szakaszt már nem. Tomcsányi : A békeszerződésben is sokkal kevesebb van.

91 A magyaron esik csak sérelem. Nálunk sokkal több van érvényben. Meghatározhatják a tannyelvet, igénybe vehetnek államsegélyt, és a követelmény csak az, hogy a miniszter által megállapított óraszámban tanítsák a magyar nyelvet is. 90 Hivatalos stílust. 91 A trianoni békeszerződésben a VI. cím: A kisebbségek védelme. 54—60. cikk. (Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Budapest, 1966. 99-101. I.)