Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében

„Minthogy a Városi írnokságra kinevezett Rumy Gyula, Mohácson a helyviszonyokhoz képest nélkülözhetetlen szükséges magyar nyelvben kevésbé jártas, a horvát nyelvet pedig éppen .nem értvén; a néppel való közvetlen érintkezésre képtelen, és ekkép a hivatalra alkalmatlan légyen, azért a Cs. K. Megye hatóság tisztelettel fel kéretni határoztatik: hogy eme kinevezést vissza vonván, - mivel az írnoki hivatal díjnoksággal betöltve lévén; a hivatalnokoskodásban hátra maradás nem történik."

86 Szálai Nikodém megyefőnök elutasította a kérelmet, ezért elhatározták, hogy a Budai Cs. Kir. Kormányzósághoz fellebbeznek.

87 1861-ben a városi képviselők eskütétele is nyelv szerint történt.

88 Eskütételkor az újonnan megválasztott városkapitány kénytelen volt lemondani, mert: „A Képviselők átaljában kifogást támasztván Nyerges Dánielnek kapitányi hivatalra lett megválasztása ellen főképp eme két indokra nézve 1-ör mert házasságon kívüli botrányos életet élvén, házas felek közti viszonyokban, és perekben elégtételt nem szolgáltathat, 2-or Mivel a Német és horvát nyelvet nem tudván, a katonaság ellátására, és a városbeli nagyobbrészt horvátoknak, s illetőleg szerb ajkúaknak igazság szolgáltatására elégtelen légyen.' 80 Az 1873-as felmérés szerint a mohácsi hivatalos ügykezelési nyelv magyar, német, horvát és szerb volt, tehát négy nyelvű ügyintézés folyt.

90 A gyakorlatban természetesen három nyelv is elegendőnek bizonyult, hiszen ha valaki horvátul vagy szerbül tudott, azt joggal tekintették úgy, hogy megérti a másik délszláv nyelvet is. Mohács hivatalnokaitól mindenkor megkövetelték a magyar, német, horvát nyelv ismeretét. így érvényesültek a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában kiadott 1868. évi 44. tc. előírásai, amely a nemzetiségek számára széles körű nyelvhasználatot biztosított, főként a közigazgatásban. Mohács nagyközség 1887. évi szabályrendelete külön tartalmazta a jegyzők kötelességeinél: „34. §. Kötelességük az elöljáróság vagy magánfelek által aláírandó iratot vagy okmányt az illetőknek anyanyelvükön megmagyarázni . . ."

91 Sajnos a nagyközség jegyzőségének iratai elpusztultak, így ezek nem állnak rendelkezésünkre. A sokacok részére horvátul is hirdettek, horvát nyelvű idézést küldtek. Például egy 1894. évi törvényhatósági bizottsági tag választásánál a fellebbezés lehetőségére az adott okot, csak magyarul dobolták ki kellő időben a választási napot, horvátul csak a választás napján.

92 1 903-ban sokác nyelvű idézés küldéséről tájékoztat a Mohács és Vidéke.

93 Az sem lényegtelen, hogy a szolgaszemélyzet között (pandúrok, csőszök . . .) mindig nagyon sok volt a sokác. Vasadi Balogh Lajos szintén a nemzetiségi nyelvek nagyarányú használatáról számolt be: • 86 BmL Mohács város képv. jkv. 111/1860. sz. 87 Uo. 124/1860. sz. Rumy Gyula 1860 júniustól mégis írnokként dolgozott. BmL Mohács város pénztárnokának ir. 1859/1860. év számadásai. 88 Uo. 1. b/1861. sz. 89 Uo. 2/1861. sz. 90 BmL alisp. ált. ir. 2009/1873. sz. Közölte Szita László i. m. 531. p. 91 BmL Községi szabályrendeletek gyűjteménye. Mohács első, 1875. évi községi szabályrendelete nem maradt fenn, így nem lehet megvizsgálni. 92 MV, 1894. nov. 11. (2). p.