Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében

Az 1880-as évek mohácsi társadalmi mozgalmai külön vizsgálódást igényelnének. Mint például a német polgárság lapalapításai (,,Mohacser Zeitung", ,,Mohacser Wochenblatt").

72 A meglévő gyenge asszimiláción és a magyar nyelv tanításán kívül, amely önmagában véve nem egyértelműen negatív jelenség, bizonyos, hogy nem volt reális alapja a soknemzetiségű Mohácson a magyarosítás sürgetésének. Mohács egyes nemzetiségeinek nemcsak a nyelve, a felekezete is különböző volt. Az r. k. valláson belül pedig magyarok, sokacok és németek egyaránt voltak. Mohácson három r. k. templom található: a belvárosi Szent Mihály, a püspöki Szent Kereszt és a Ferences templom. A belvárosi után a második, a külvárosi plébániát Scitovszky János pécsi püspök az 1850. évi canonica visitatio során szervezte meg, amelynek kezelői a ferences atyák lettek, templomuk a püspöki Szent Kereszt templom.

73 Mind a belvárosban, mind a külvárosban három nyelven tartottak szentbeszédet (magyar, horvát, német). A külvárosban változott, hogy a ferences és a püspöki templom közül mikor milyen nyelvű szentbeszéd hol volt, annál is inkább, mert a püspöki templomot többször javították. Például Girk György pécsi püspök 1860. augusztus 29-én úgy rendelkezett, hogy a püspöki templomban a plébániamisét 7-kor tartsák meg, felváltva magyar és német szentbeszédekkel (minden vasár- és ünnepnapon). A ferences templomban pedig a 8 órás szentmise mindig horvát szentbeszéddel legyen. Agjics Kájusz provinciális 1871. évi hivatalos látogatása során úgy döntött, hogy bár a német hívek száma kevés, az előírt minden második vasárnapi német nyelvű szentbeszédeket nem lehet elhagyni.

74 1883-ban a pécsi püspöki hatóság úgy intézkedett, hogy a horvát prédikációkat nem a ferences zárdatemplomban, hanem a canonica visitatio szerint a Szent Kereszt templomban kell megtartani.

75 A három nyelvű szentbeszéd egyik legszebb példája aug. 29-én, a mohácsi csatában elesettekért tartott gyászmise volt, amelyet még Király József püspök honosított meg 1817-es alapítványával.

76 Az egyik gyásznapról így számolt be a „Mohács" c. lap: „A nép minden osztályából - valláskülönbség nélkül — sietnek az elvérzettek tiszteletére megtartandó egyházias-nemzeti ünnepélyen résztvenni. A nyolcz órai harangozás a város sokaczajkú lakosait a temető melletti kápolnában találja, kiknek az egyházi szónok anyanyelvükön a nap jelentőségét előadja és miután a vérnélküli áldozaton résztvettek, kiki hajlékába visszasiet. Kilencz órakor német nyelven tartott predikaczion, a helybeli polgárok és szomszéd községbeli lakosok jelennek meg az ige hallgatására. A nap fénypontját azonban a tíz órakor magyar nyelven mondott gyászbeszéd képezi, A hallgatók szép számmal vannak jelen."

77 Az 1880-as évek végétől bontakozott ki Mohácson a szentbeszéd és az egyházi ének nyelve körüli vita. Dulánszky Nándor püspök 1887-ben rendelte el, hogy a külső plébániatemplomban a minden második vasár- és ünnepnapi német szentbeszéd helyett magyar szentbeszédet tartsanak. Indoklásként a Mohács és Vidéke ezt írta : 72 Szita László i. m. 533. p. 73 Unyi i. m. 125-127. p. 74 Uo. 128. p. 75 Püspöki intézkedés = MV, 1883. máj. 20. (3). p. 76 Király József alapítólevelét közli Mohács, 1878. aug. 25. (1-2). p. 77 Mohács, 1878. szept. 1. (1). p.