Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

a múlt nyáron, hogy egyik, barátját úgy megszúrta, hogy a megszúrt ifjú éppen azon nap, mellyen megesküdnie kellett volna, a halál vőlegénye lett." Forrás: Göndöcs Lajos, 1859., 164. p. 39. Göndöcs Lajos rövid leírása a bukovinai magyar viselet sajátosságairól, 1859. „Viseletük szintén eléggé csinos, azúrforma vastag posztót maguk fonnak az asszonyok, maguk megszövik, s némellyek maguk meg is varrják férjeiknek, gyermekeiknek, mind a szokmányt (olyanforma, mint a pelissier), mind a magyar nadrágot; a szokmány barna, a nadrág fehér (ők harisnyának nevezik a nadrágot); jobbmódúak csizmában, a szegényebbje bocskorban jár; nyáron kalap, télen fekete báránysapka; az asszonyok s leányok is viselik a szokmányt, vagy báránybörkozukot. (!) Az asszonyok mind tarkaselyem fejkötőt, a leányok leeresztett hajat pántlikával a végén." Forrás: Göndöcs Lajos, 1859., 163. p. 40. S. Z. elemi iskolai rendes tanító ajánlkozik a pécsi egyházmegyéből, öt évre hajlandó volna a bukovinai magyarok közé menni. 1859. „Ajánlkozás a bukovinai magyarokat illetőleg. Egy, a pécsi egyházmegyébőli elemi rendes tanító érdekelve levén a bukovinai magyarok szomorú, s különösen szellemi fejlődésekre és nemzetiségökre nézve még igen hátra levő magyar rokonai sorsa által, - önkényt ajánlkozik az illetők figyelmébe, és késznek nyilatkozik a bukovinai magyarok bármelyik községében állomást vállalni oly kikötés mellett, hogy öt évig ott maradand, öt év leforgása után pedig visszajöhessen jelenlegi állomására. Mely állomás addig szegény, de szorgalmas és jó sikerrel végzett, tanképesítési bizonyítvánnyal ellátott ifjúnak jutalmul és maga felsegély(z)ésére adassék. Az ajánlkozó megígéri, hogy az első három évben egy bukovinai ifjút annyira kiképezend, miszerint ez: nemcsak a képezdébe felvehető lesz, — hanem annak két évi folyama után az ajánlkozó helyett rendes tanító is lehetend. Az állomás öt évi fenntartása, az illetők által, a pécsi püspöki, mint kinevezésekre jogosított egyházi hatóságnál eszközölhető. — Az ajánlkozóval S. Z. alatt Záva (!) helységbe utasítandó bérmentes levelekben (utolsó posta Pécs) értekezhetni. S . . . i Z." Forrás: S. Z.: Ajánlkozás... Vasárnapi Újság, 1859., 551. p. IRODALOM Andics Erzsébet: A Habsburgok és a cári segítség a forradalom ellen. In: Andics Erzsébet: 1848-1849. Akadémiai Kiadó, Bp., 1968. Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben. I. kötet. Akadémiai Kiadó, Bp., 1981. Balanyi György: Kossuth terve a moldvai csángók hazatelepítésére 1842-ben. Erdélyi Múzeum, 50. évf., Új évf. 16. (1945.) 3-4. füzet, 229-234. p. Bálinth Gyula: Kirándulás Bukovinában az ottani magyarok között. Magyar Néplap, III. évf. (1858). 60. szám, 3-4. p., 61. szám, 2-5. p. Beér János szerk.: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Akadémiai Kiadó, Bp., 1954. Bíró Mózes: A bukovinai prot. egyházi és iskolai ügy. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, I. évf. (1858.) 13. szám, 311-314. p.