Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

Fogadj-lsten s Tomnátik szintén nem sokáig lesznek magyar falvak, mert már nagyon eloláhosodtak; de nem is csuda, mert bizony, mint a múlt levelemben is írám, nem sokat gondolnak velünk, sőt nem is szeretik az itt lakó 8000 magyart; magam is úgy gondoltam, hogy inkább illenék ők Magyarhonban azon helyekre, ahová jelenleg külföldi népeket akarnak telepíteni, a hortobágyi puszta illő élelmet adna ezen iparkodó magyar fajnak; de ez nem rajtam áll. Mert az itt lakó magyar nép igen szorgalmas, dolgos, élénk eszű, többnyire mindnyájan tudnak a faragáshoz, a faházak építéséhez, szekércsináláshoz, sőt csizmadiasághoz, szabósághoz, szűcsmesterséghez is többen értenek." Forrás: Göndöcs Lajos, 1859., 163. p. 35. Hot babonás történet Andrásfalvárói, Istensegítsről, Göndöcs Lajos lejegyzése szerint. 1859. „Babonának, sárkánynak, kísértetnek igen hisznek. Egy pár élő példát ide jegyzek: 1. Fábián János, ki több évig bíró is volt, hitelesen állítja, hogy fiatal korában Küllő nevű emberrel marhát őrzött a legelőn; fényes nappal nagy szél kerekedett, hát Küllő uramat Fábián János szeme láttára a forgószél felkapta; Küllő uram egy szép lovon a levegőbe fölfelé nyargalt, még a patkóját is látta a lónak, szintén fénylett, oly tiszta volt a lópatkó ezt azután a Garaboncziás diák kapta fel. Mi történt tovább Küllő urammal? az: hogy ijedtében nemsokára meghalt. 2. Denás István Moldvából hazafelé jöttében éjjel, amint a fűzfák között ballagott, már el volt fáradva, s így gondolkodott: bárcsak egy lovat látna valahol a setétben, bíz ő ráülne s úgy menne haza. Alig megy tíz lépést, hát hallja a lónyerítést. Pár lépésnyire meg is talált egy igen szép pejlovat; az én Denás Istvánom a szép lovat magához csalta, s jobb kezével a nyakát átkarolta; miután nála semmi madzag vagy kötél nem volt, gatyamadzagját kihúzta, s abból zablát készített, beteendő azt a ló szájába, hát nincs a lónak álkapczája. Az én emberem, úgy megijedt, hogy lábai tovább nem bírták, a lovat otthagyta s csak fél óra után jöttek vissza menő-tehetségei. 3. Lovász Antal Istensegítsben meghalt egynehány esztendeje, s a lelke hazajárt, lármázott, sőt bőgött mindaddig, míg János testvére kérdésére lelkén fekvő bűneit meg nem vallotta; megmondó, hogy templomot rabolt, s megmondta, hogy hová rejtette a templomi kincseket, s többé nem jelent meg. 4. Múlt évben Hadikfalván egy hetedik szülött fiúgyermeknek 7 éves korában megkenték körmeit fehér mákolajjal, s a 7 éves gyermek megmutatta, hol van a sok kincs, t. i. a falu végén, s kezdett ásni 30 ember is. Amidőn beleuntak a több napi ásás után, elvitték oda a gyermeket, hogy messze van-e még a pénz? A gyermek állítás: nincs mélyen bent a pénz, de ha tovább ássák is, hiába, mert mindig lejjebb — s mélyebbre szökik a pénz, s így abbahagyták az ásást. Ez valóságos igaz, az egész környéken nagy híre terjedt, még a plebánus urak is ott voltak az ásásnál. 5. Mintegy 10 éves Mátyás József andrásfalvi földmíves éjjel a kutyaugatásra kiment, hát kit látott mintegy 50 lépésnyiről? Egy alak közeledett feléje, nagy fekete fejű; a derekáig is fekete, azon alul fehér. így gondolkodott: „ez az én öregapám; ameddig fehér, addig kitisztult a bűntől, a fekete rész pedig a bűnben sínlődést jelenti, talán valamit kíván, azért jár haza." Vissza akart térni házához, meíiyet alig 20 lépésnyire hagyott el, de az alak feléje közeledvén, annyira meg-