Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

országi seregektől segítséget nem várhatott — a rátörő túlerővel szembefordulva, Moldva lakóitól várta azt. Idézzük: ,,. . . legfőként a csángó (!) magyaroknak kihozatala — kiket itt mint telepet használtak volna — volt célja."

45 Gracza György is említi, hogy Bem ,,. . . többször hallotta, hogy Bukovinában a Tatros és Szeret közén néhány ezer csángó-magyar lakik... hátha fegyvert fognának." Mindemellett Moldva román lakosait is maga mellé állította volna. További fontos okként említi az Erdélyben akkor már operáló orosz csapatok utánpótlási vonalának elvágását.

46 Jancsó Benedek - maga is a szabadságharc résztvevője - úgy látja, hogy Bem azért választotta az Ojtozi szoroson való betörést, mert hátát a Székelyföld magyar lakossága biztosította, a román vajdaságok területén pedig az ojtozi szorossal határos részen élt az ottani magyarság. Úgy vélte, őket könnyebb lesz felkelésre bírni, mint a román parasztokat. Kiemeli, hogy Kossuth július 16-i levelében végül is beleegyezését adta Bem moldvai akciójához.

47 Kossuthnak a gondolat igen tetszett, mert azt remélte, a törököt kompromittálva kirobbanthat egy törökorosz háborút, ugyanakkor bízott abban, hogy Moldvában forradalom tör ki. A moldvai emigráns forradalmárokat is Bemhez küldte, ők lettek volna a román légió szervezői.

48 Molnár Lajos honvédtiszt jegyzi meg, hogy a ruszkabányai vasgyárban negyvenezer lándzsa készült az oláhországi felkeléshez.

49 Kossuth és Bem valóban reménykedett abban, hogy a Duna-fejedelemségek forradalmasításával, a török bevonásával fordulat következhet be. Tény az, hogy Bem mintegy 2200-2300 főnyi seregtesttel tört be 1849. július 22-én Ojtóznál.

50 Ezen napon fordult első kiáltványával Moldva lakosaihoz. Felszólította őket: rázzák le a cári igát és álljanak Törökország védnöksége alá.

51 A szétforgácsolt moldvai orosz erőket egyébként meglepte Bem váratlan támadása. A betörés másnapján már az Ojtoz és Tatros völgye a birtokukba került. Július 24-én pedig már Ocnán adja ki Bem a második proklamációját. Mindhiába, a román bojárok elmenekültek.

52 A moldvai demokraták és forradalmárok ugyanakkor bizalommal 45 Szilágyi Sándor, 1849. 25. oldal. 46 Gracza György hibásan érti a „Tatros és Szeret közé"-n Bukovinát. Igaz, hogy Bukovina is a Szeret folyó völgyében fekszik, de jóval északabbra a Tatrostól, ahol a moldvai magyar telepek vannak. Tévedése érthető, ha figyelembe vesszük, hogy sokáig az országleírások Bukovinát Moldva részének tekintették, mint ausztriai-Moldvát. Lásd: Közhasznú esméretek tára, VIII. kötet (1833.) 150. oldal. 47 Jancsó Benedek, 1895. 158-159. oldal. 48 Kővári László, 1861. 253. oldal. 49 Vafjof Imre-Gánoczy Flóris, 1861. I. kötet, 120. oldal. 50 Gyalókay Jenő, 1918. 247. oldal. 51 A kiáltvány teljes szövegét közli: Gracza György, 1898. V. kötet, 603. oldal. Apróbb hibákkal: Közlöny, 1849. július 29-i száma (162. szám), 601. oldal. - A bukovinai románok és magyarok helyzetét jól megvilágítja Imets Fülöp Jákó igazgató-tanár két évtizeddel későbbi értesülése a moldvai magyaroktól: „...1849-ben Onestinél, ahol most állunk, a kalandos Bem tábornok is megjárta volt... Becsapván ugyanis Háromszékről az ojtozi szoroson, Hersánál Ustrugroff muszka tábornokra ütött jul. 23-án, s Bakó felé visszaűzte. 24-én itt Onestiben időzött, de proclamatiói a pusztában hangzottak el; az oláhok a muszkák óriási száma miatt nem mertek zászlója alá gyűlni; Bem tehát 25-én siker nélkül tért vissza a szorongatott hazába . . ." Imets Fülöp Jákó, 1870., 36—37. oldal. „ . . . midőn Bem az Ojtozon berándult, Klézse és vidéke több ízben volt a muszkák hadi szállása. Visszatakarodásuk alkalmával mondotta Petrásnak egy orosz tiszt, hogy ha Görgey magyar fővezér tőlük az ütközetet elfogadja és egy pár óráig tartja, ők minden bizonnyal meg lettek volna verve. De a vitéz és becsületes magyarok — monda a muszka — .. . főbbjeik által minden felől el voltak árulva!" Uo. 89. oldal. 52 Jancsó Benedek, 1895. 158-159. oldal, Kővári László, 1861., Gracza György, 1898. V. kötet, 604. oldal.