Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Földesúr, robot, jobbágyterhek, jobbágysorsok a Pécs környéki bosnyákoknál

FÖLDESÚR, ROBOT, JOBBÁGYTERHEK, JOBBÁGYSORSOK A PÉCS KÖRNYÉKI BOSNYÁKOKNÁL SAROSÁCZ GYÖRGY A bosnyák horvátoknak előjogaik és külön kiemelt privilégiumuk soha nem volt. Egyetlen nemest köztük nem találunk. Valamennyien 1767-től örökös jobbágyok. Az urbáriumban lefektetett szolgálatokat, robotot, terménydézsmát stb. kötelesek évről évre a földesúrnak szolgáltatni. A jobbágyok és földesúr közti viszony azonban nem volt mindig a legjobb: gyakran éri őket a jogtalan előítélet, a meg nem értés. A letelepedésük után a beilleszkedésük jóval nehezebben történt, mert a török alatt minden nehéz megadóztatás ellenére nagyobb volt a mozgási lehetőségük, mint itt. Bosznia egykori területén, ahonnan jöttek, a 17. században a gazdasági és társadalmi viszonyok eléggé bizonytalanok voltak. Ez a paraszti lakosságot (aki felismeri) arra késztette, hogy elsősorban nagyobb gondot fordítsanak az állattartásra, mert azzal könnyebben tudnak odébbállni, és kevesebb veszteséggel tudják a gazdaságukat újra kezdeni. Ideérkezésük után, az 1700-as évek első két évtizedében ismét bebizonyosodott, hogy a háborús években ez a gazdálkodási mód a számukra a legkedvezőbb. Áta község ekkor teljesen elnéptelenedik, a többi falu pedig részben, majd egy részük ismét visszaköltözik. Erről a gazdálkodási szemléletről nem mondanak le, mert a jelen termelőeszközök fejlettsége nem teszi lehetővé, hogy azon változtatni tudjanak. Az uradalmi terhek alól a megye magyar, horvát és szerb jobbágyai egyaránt próbálnak kibújni. A szalántai plébánia földjét, a hozzátartozó falvak, az 1729-es egyházi látogatás szerint, nem hajlandók megművelni, mert az uraság annyira megterheli őket, hogy se maguknak, de a parochiának se tudnak eleget tenni.

1 A jobbágyok helyzetük javítására egyetlen lehetőséget találnak: egy részük próbál más helyre költözni; a horvátok elsősorban Szlavóniában keresnek maguknak jobb megélhetési lehetőséget, amelyen keresztül egykor jöttek és ahol egyik-másik család néhány évet élt. „Az uradalmak és a megye először is a menekülések és szökések áradatának igyekeztek gátat vetni. Az utóbbi elrendelte, hogy mindenki, aki lakóhelyéről el akar utazni, tartozik az uradalom tisztjétől vagy mezővárosa, illetve a falu bírójától útlevelet kérni. Ebbe belejegyzték, hogy meddig lesz távol, visszatérte után kinek-kinek jelentkeznie kellett ott, ahol az útlevelét kapta, és annak visszaszolgáltatásakor igazolni tartozott, hogy valóban a megjelölt helyen volt."

2 „Akit a faluja határán kívül útlevél nélkül fogtak el, azt vasra verve a megye tömlöcébe vetették. Ezt az intézkedést, amelyet 1723-ban a szökő, bujdosó, be1 PpL CV 1729. 20. 2 Rúzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokokkal 1711—1848. Bp. 1964. 62. o.