Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete

A németség családszervezeti szokása a betelepülést követően hamarosan határozott alakot öltött. Egy házban egy család, ez volt a legáltalánosabb, és legfeljebb két család élt együtt. Erről és a németek előtt már itt élő népek háztartáskialakítási szokásairól szűkszavúan, de jó megfigyelő képességről tanúskodóan ír az 1784—1785-ben készült Baranya leírás (Descriptio). A német lakosságú Keskendnél pl. ezt írja: ,,Egy házban csak egy család lakik." És ugyanezt olvassuk Kisdárdánál is. Baranyaszentistvánnál így ír: ,,Egy házban általában csak egy család lakik, de előfordul, hogy két család lakik együtt." A magyar lakosságú Laskónál majdnem hasonló a helyzet: „Egy-két családnál több nem lakik ugyanabban a házban." A vegyes, magyar—német Vörösmartnál is hasonló áll: „Egy házban két családnál több nem lakik." Kő magyar lakóiról: „Egy házban legfeljebb 2—3 család lakik." Ugyanakkor a katolikus délszláv falvaknál a sok család együttéléséről olvashatunk. Nagybodolya: „Egy házban 2-3 család lakik." Darázs: „Egy házban 2—3—4, sőt több család is lakik." Hercegmárok: „Egy házban 3-4, vagy még több család lakik." Izsép: „A legtöbb házban 3, de sokban 5 család is lakik." Baranyavár: „Egy házban leggyakrabban két család lakik, de van olyan is, amelyben 3-4-5, sőt ó is." Dályok: „Egy házban 2-3, némelyikben 6, sőt 8 család is lakik." Lőcs: „Egy házban 3-4, de 10 család is lakik együtt." A vegyeslakosságú falvaknál mint nemzetiségi jellegzetességet írja ezt le a Descriptio. Kiskőszegnél így ír: „A német lakókból legföljebb 2 család lakik ugyanabban a házban, az illírekből 3-4 család is." Hasonlóképpen ír Dárdánál is: „A németeknél egy házban csak egy család lakik, az illíreknél 3, sőt több család is lakik ugyanabban a házban." Az 1784—1785-ben készült „Descriptío"-ban főként elbeszélő formában leírtakat nagyon jól kiegészítik és alátámasztják az 1786-1787-ben végzett első országos népszámlálás adatai. A népszámlálás idejére a németség etnikai sajátosságai már határozott alakot öltöttek. így ezeket is vizsgálat alá vehetjük. A népszámlálás ugyan nem foglalkozott a népesség nyelvi, nemzetiségi vonatkozásaival. A falvak etnikai csoportosítását épp ezért más korabeli források alapján végeztük el. Katolikus délszláv falvak voltak: Baranyavár, Benge, Dályok, Darázs, Marok, izsép, Lúcs, Bodolya, Petárda és Torjánc. Magyar lakossága volt a következő helységeknek: Bellye, Csúza, Kopács, Kő, Laskó, Sepse, Várdaróc. Német falvak: Jenőfalva, Keskend, Kisdárda, Laskafalu, Szentistván. Ortodox szerb lakossága volt Bolmánynak és Kácsfalunak. Vegyes etnikumú volt: Baranyavár, Kisfalud, Dárda, Monostor, Hercegszőllős, Karancs, Vörösmart és Batina-Kiskőszeg. A népszámlálás módszerének hiányossága volt, hogy az özvegyekről, az özvegyi háztartásokról nem készítettek kimutatást. Számításaink leegyszerűsítése érdekében az özvegyi háztartások számát 6%-ra vélelmeztük. A 8. táblázat 6. sorában az ezt az értéket megközelítő egész számban állapítottuk meg az özvegyi háztartások számát. A saját háztartással nem rendelkező házaspároknak e korrekcióval nyert és %-ban kifejezett arányszáma (8. táblázat legalsó sor) nagyon jól jeleníti meg a különböző nemzetiségeknek a „Descriptio"-ban leírt családszerkezeti szokásait. Ha az itteni %-ban kifejezett arányszámokat az 1724. évi hasonló %-os számadatokkal egybevetjük (5. táblázat legalsó sor), azt tapasztaljuk, hogy a magyar népesség családszerkezeti formája a 18. század folyamán lényegesebben nem változott. Ugyanakkor a délszláv népességben a nagycsaládi életforma kibontakozása figyelhető meg. Kisebb mértékben a szerbeknél, nagyobb arányban a katolikus délszlávoknál.