Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete

dett. 1704-ben itt 120 embert gyilkoltak meg. Folytatható lenne mindez a Drávaszög valamennyi falujának felsorolásával. Még 1704-ben, vagyis a dúlás évében Csernovics által idehozott szerbség a kurucok és az őket támogató több ezer, főként magyar paraszt bosszúja elől pánikszerű menekülésbe kezdett. Családjukkal és állatállományukkal a Dráván túlra futottak. A Visszatérés a szatmári békét követően indult meg (1711. április 30.). A szerbek visszatelepülésének első éveiben példátlan belső migráció tanúi lehetünk Baranyában. Az új telepeseknek megjáró 2-4 évi kedevezmény lejárta után szinte valamennyi szerb betelepült elhagyta lakhelyét és újabb helységbe vándorolt. Mégis a politikai élet gyors konszolidálódása után a visszatért szerbség is rövidesen megállapodott lakossága lett Baranya falvainak. A török háborúk és a Rákóczi-felkelés alatt Baranyát a népességpusztulás rendkívül súlyosan érintette. Az új földbirtokosok minden eszközzel igyekeztek az új szerzeményeket benépesíteni. A Duna-Dráva szögében Szavoyai Jenő herceg és Vetteráni tábornok ugyanúgy gondján viselte a betelepítést, mint Baranya többi területének földesurai: a püspök és a káptalan, Batthyány gróf, a pécsváradi apát, vagy akár a királyi kincstári főtisztség. A szerbek 1711-ben megkezdett visszatelepítése szervesen illeszkedett a birtoknépesítési célkitűzésekhez. Ugyanekkor megindult már a németség telepítése is. Első eredménye már 1713-ban megmutatkozik. Igen lassú indulás után csak a későbbiek folyamán bontakozik ki ennek eredménye. Mielőtt az 1720 körül nagyobb iramot vevő új betelepítési törekvésekre rátérnénk, lássuk falvaink 1712 körüli állapotát. Forrásul Baranya az évi Conscriptioját, valamint a szerbség 1711-1713. évi visszatéréséről 1713-ban készült „Conscriptio Rascianorum"-ot vesszük. A herceg/ uradalom falvai 17"II-7773-ban Magyar falu volt kilenc. Bellye. 16 család. Csúza. 10 család Hercegszőlős. 12 magyar, 13 szerb család Kopács. 18 család. Kő. 8 család. Laska. 20 család. Sepse. 12 család. Várdaróc. 12 család. Vörösmart. 15 család. Katolikus délszláv falu volt hét. Baranyavár. 10 délszláv, 1 magyar család. Dályok. 12 család. Darázs. 14 család. Marok. 6 család. Izsép. 14 család. Lőcs. 6 család. Bodolya. 14 délszláv, 1 magyar.