Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Béli Gábor: A vármegyei önkormányzat újjáéledése Baranyában a török kiűzése után (1693-1703)

rint a követek ,,. . . megfelelő és arra (követi feladatok ellátására) alkalmas, a vármegye ügyeiben kellően járatos férfiak legyenek"

51

. (A szabályban foglalt feltételek más követküldésre is vonatkoztak.) A vármegyei szabály nem írja elő, hogy a követségre választott személyek csak vármegyei tisztek lehetnek. A megyében kialakult szokás szerint általában két követet állítanak és ezek közül csak az egyik személy vármegyei tiszt, legtöbbször az alispán és a vármegye jegyzője. A másik követ általában a megye főispánjának meghatalmazottja, de lehetett uradalmi tiszt is. A közgyűlésen kijelölt és megválasztott követek feladataik teljesítésének idejére a vármegye egyeteme által meghatározott összegű napidíjat kaptak.

52 1702-ben a generalis repartitióra kijelölt követek, Kaso István nagyprépost 125 forint, Simaházy Ferenc alispán 100 forint összegű napidíjat kapott, illetve a vármegye a megállapított napidíjakon túl az esetleg szükség szerint felmerülő további summák kifizetését is elrendelte, sőt azt is, hogy amennyiben a küldöttek ,,. . . szorgalmuk és gondosságuk által különösen szembetűnő engedményekre tesznek szert..." a fenti összegeken túl külön honoráriumra is igényt tarthatnak

53

. Ebből a határozatból többek között az is kitűnik, hogy a vármegye az évi adók csökkentetését kívánta követein keresztül elérni. Az adófelosztásra küldött követek, továbbá minden más követségben eljáró személyek a vármegyétől megbízólevelet kaptak, de mivel a követek nem csak egy hatóságnál jártak kiküldetésük során, általános megbízóleveleket (generalis credentionales) vittek megyéjükből. Az 1702-ben követnek állított Kaso és Simaházy is általános megbízólevelet kapott a nádorhoz, az országbíróhoz és a magyar kancelláriához címezve. A megbízási iratok mellé egy tíz pontból álló panaszlajstromot is csatoltak, mely iromány első három pontja az adóztatással és az adófelosztással kapcsolatos panaszokat és kéréseket tartalmazta: „Először pedig a herceg úrhoz (nádor) a vármegye alázatos szolgáitól a következő kérdés lészen ajánlva és képviselve: miképpen lehet az, hogy bár a tekintetes Magyarországnak az elmúlt esztendőben bizonyos könnyebbítések lettek ígérve az adómennyiségek tekintetében, mindazonáltal ugyanennek a vármegyének nemhogy része lett volna az enyhítésből, hanem inkább még jobban megterheltetett őhercegsége felosztása szerint. Másodszor, minthogy a vármegye alattvalói, akik legtöbbnyire rácok, az aránytalanul és elviselhetetlenül nagy terhek miatt nagy számban a szlavóniai részekbe, a magyar lakosok pedig Bácskába és más vármegyékbe menekültek, az egész vármegyét, annak minden részét rettegve és félve elhagyták. Mivel a Dunán és a Dráván hajókkal és tutajokkal általmenni nagyon könnyű, az ilyen elszökésben lehetetlen őket megakadályozni, visszahozásukra pedig nincsen többé semmi lehetőség. Harmadszor, mivel semmilyen eladásra szánt dolog árát nem tartják érvényben, a gabona kivitele a jelen esztendőn túl is tilalmaztasson és mivel a már megtett kifogásainkra eddig még könnyebbítés nem tétetett, bár a szegény nép nem bír valahonnan valamit is adózni, mert részint a múlt esztendei igen nagy terméketlenség és a gabonának jéggel veretése, részint pedig a sokféle garázdálkodások miatt ez nehézzé vált, ezért mindazonáltal már végtére a mondott gabonakivitel és egyszersmind az aránytalan adóterhek visszavonhatatlanul enyhítessenek, hogy a szegény nép valamilyen módon megállapodhasson, ezt a legalázatosabban és a legálhatatosabban kérjük"

5

'

1

. 51 BmL. vm. jkv. Prot. 1701 Art. 42. (stat.) 52 BmL. vm. jkv. Prot. 1702 Art. 112. (stat.) 53 BmL. vm. jkv. Prot. 1702 Art. 111. 54 BmL. vm. jkv. Prot. 1702 Art. 114.