Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: Ideológiai elemek a NEP Országos Központjának kiadványaiban

A NEP-vezetők szóhasználatában a „nemzeti öncélúság" ezt az egyén-közösség viszonyt jelentette — vagyis egy tisztán fasiszta eiv átvételét a magyar kormánypárt ideológiájába. Annak az ideológiai váltásnak, amit Mussolini fasiszta doktrínájának magyarországi alkalmazása jelentett, belső okai is voltak. Ezek az okok a hatalomhoz jutott Gömbös-csoport (már vázolt) megváltozott helyzetében - ezen belül lehetőségeik korlátaiban - rejlenek. Ami pedig a gondolati váltás célját illeti, már említett rádiószózatának egy részletével maga Gömbös oszlatja el esetleges kételyeinket. Szerinte ugyanis a korabeli Magyarország csak akkor állhatta meg a helyét, oldhatta meg belső és külső problémáit, „ha lélekben, célokban és törekvésekben összeforrva, egyöntetű falanxként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizalmából állanak az ország élén". Vagyis az egyéni és osztályszempontok feladása, a teljes alárendelődés a nemzeti érdekeknek nem jelent mást, mint a nemzeti érdekek tartalmát megfogalmazó új kormányfő és pártvezér fenntartás nélküli kiszolgálását. Ez pedig a társadalom fasiszta jellegű megszervezésének alapfeltételét teremtette volna meg. A „NEMZETI EGYSÉG" MINT ESZKÖZ A NEP vezetői nyíltan is hirdették: az erők összefogására - melyet csak a „Nemzeti Egység" valósíthat meg a nemzeti eszme uralmának biztosítása révén — nem öncélúan van szükség. (Annak ellenére, hogy a „nemzeti öncélúság" egész gondolatrendszerük sarkpontja volt.) A „Nemzeti Egység" tehát szerintük is csupán eszköz. Jóllehet a nyilvánosságnak szánt megfogalmazásaikban nem az iménti összefüggésben tekintették annak, hanem abban az értelemben, hogy kizárólag ennek segítségével oldhatók meg az ország belső és külső problémái. Szociális — de nem szocialista A belső nehézségeket szerintük mindenekelőtt a széthúzás, a társadalmi és politikai megosztottság eredményezte. S bár fejtegetéseikben ezt megfogható ok nélküli „átokként" kezelték, nyilvánvalóan érzékelték a mögötte meghúzódó, az ország gazdasági helyzetében és a szociális feszültségekben rejlő mélyebb okokat. Az általuk nemzeti tragédiaként értékelt 1918—1919-es események okát az ellenforradalmi katonatisztek vezető egyéniségei már akkor is részben a szociális feszültségekben keresték. Elmarasztalóan nyilatkoztak a nagytőkések és nagybirtokosok önzéséről, melyek következményeként öltött szélsőséges méreteket és formát a munkásság és szegényparasztság elégedetlensége - bomlasztva a hadsereget s előidézve a forradalmakat.

53 Szavaikból valamiféle megértésre is lehet következtetni a szegény néprétegek helyzete iránt. A forradalmakkal, a szocializmussal azonban élesen szembefordultak. Velük perelve írta Gömbös: ,,. . . mí is szocialisták vagyunk, magyar nemzeti szocialisták. A nép érdekét mi is szolgálni kívánjuk, de nem a forradalom igazságtalan, hanem a nyugodt fejlődés igazságos útján."

54 (Kiemelés tőlem - V. J.) „Szocialista" voltuk hangsúlyozásával 1919-ben nyilván az volt a céljuk, hogy a tényleges szocialista célokat megvalósító Tanácsköztársaságtól fordítsák el annak híveit, és körükből önmaguk számára verbuváljanak támogatókat. 1932 után a szocialista munkásmozgalom — az SzDP ismételt átmeneti megerősödése ellenére — nem jelentett olyan veszélyt, ami hasonló eszközöket igényelt volna, fgy