Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: Ideológiai elemek a NEP Országos Központjának kiadványaiban

Ez utóbbi egyben azt is jelzi, hogy az egyén és a nemzet illetve az osztály (réteg) és a nemzet viszonyának értelmezése is változott. 1919-ben Gömbös a marxizmus kollektivizmusával vitatkozva még azt is hangsúlyozta: „Mi élni akarunk nemzeti és ebben egyéni életet, szabadságot akarunk és azt, amit termelünk, családunknak és fölöslegeinket nemzetünknek, a magyar népnek akarjuk adni."

50 Akkor tehát az egyénre még úgy gondolt, mint a nemzeti közösség szuverén tagjára, aki hangsúlyozott egyéni érdekekkel rendelkezik, s azokhoz individuális jogoknak is kell kapcsolódniuk. Ez a - liberális felhangokat is őrző - egyén és nemzet közötti viszony a „Nemzeti Egység" gondolatkörében egyirányúvá vált és egyirányúságában megmerevedett. Eszerint az egyén jóléte kizárólag az egész nemzet gazdagságától függ, az egyén minden vonatkozásban csak a nemzet révén érvényesülhet, ezért egyetlen feladata lehet, hogy egyéni törekvéseit feladva teljesen alárendelje magát a nemzeti érdekeknek, egyéni arculatát teljesen elvesztve beleolvadjon a nemzet homogén tömegébe. Végsősoron ugyanez érvényes a különböző társadalmi rétegek, csoportok és a nemzet viszonyára is. Ha áttekintjük mindazt, amit a NEP vezetői a nemzetről vallottak, leírtak, nyilvánvalóvá válik a szinte teljes gondolati azonosság a német nemzetiszocialisták ideológiájával, még inkább az olasz fasiszták — Mussolini által megfogalmazott — doktrínájával. Ez az egyezés nemcsak liberalizmus-, demokrácia- és marxizmusellenességükben nyilvánul meg, hanem mindenekelőtt abban, hogy a társadalom problémáit mindannyiuk szerint kizárólag egyfajta nemzeti kollektivum létrehozása által lehet megoldani.

51 Mussolini ugyan nem a nemzet elsődlegességét hangoztatta, hanem az államét. Felfogása szerint „a fasiszta állam szervezi a nemzetet", „az állam az, mely a nemzet belső tudatát jelenti, áthatolva az egyéni élet szűk korlátain". A duce gondolkodásában tehát az állam vált a nemzeti kollektivum megtestesítőjévé. A lényeg azonban nem a kollektivum megnevezése, hanem az egyén és az új módon értelmezett közösség viszonya. Ebben a tekintetben pedig Mussolini éppúgy a közös állami érdek érvényesítését jelölte meg az egyén boldogulásának alapjaként, mint Gömbös a közös nemzeti érdekek érvényre juttatását. És fordítva, Gömbös ugyanúgy kizárólag a nemzeten belül, annak alávetve tulajdonított létjogosultságot az egyéneknek és társadalmi csoportoknak, mint Mussolini az állam keretei között.

52 50 Gömbös: 1920., 40. 51 Vö.: Ormos Mária-lncze Miklós: Európai fasizmusok 1919-1939., Kossuth, Bp. 1976. 116-134. (Ormos-lncze: 1976.), továbbá Ormos Mária: Fasiszta ideológia, az elmaradottság „modernizálása" in Elmaradottság és ideológia a XIX—XX. században. Szerk.: Vass Henrik, Akadémiai K., Bp. 1985. 107. 52 Benito Mussolini: Fascismo, Dottrina. in Enciclopedia italiana XIV. kötet, Editori Rizzoli, Milano, 1932. 847—851. Mussolini nézetei szerint: „A fasiszta doktrína alapelve az állam fogalma, annak lényege, feladatai, céljai. A fasizmusban az állam abszolút, mellyel szemben az egyének és csoportok relatívek. Egyének és csoportok annyiban léteznek, amennyiben az államban vannak." (850.) „Az államon kívül nincsenek egyének sem csoportosulások (politikai pártok, szövetségek, szakszervezetek, osztályok)." (848.) Más szemszögből: „a fasiszta számára minden az államban van, és semmi emberi és szellemi nem bír értékkel az államon kívül. Ilyen értelemben a fasizmus totális, a fasiszta állam pedig minden érték összessége és egysége; interpretálja, fejleszti és erősíti a nép egész életét." (848.) „A fasiszta állam szervezi a nemzetet, de az egyénnek elegendő teret biztosít; korlátozza a felesleges és káros szabadságot, de megőrzi a szükségeset. Ebben azonban nem alkothat ítéletet az egyén, csak az állam." (850.) Úgy vélte, hogy csak „az állam képes a kapitalizmus drámai ellentmondásainak feloldására. Amit válságnak neveznek, nem tudja más megszüntetni, csak az állam..." (850.) Mindezek alapján Mussolini szemében: „Az állam egyetemes etikai akarat, a jog forrása", (848.), s az egyén erkölcsileg minősíti önmagát azzal, ahogy ehhez az államhoz viszonyul.