Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: Ideológiai elemek a NEP Országos Központjának kiadványaiban
zánkban is". 18 Ennek voltak következményei azok a - szerintük természetellenes és egészségtelen - vagyoni, jövedelmi különbségek, éles ellentétek, amelyek a munkásokat és a tőkéseket, a falut és a várost szembeállították egymással, melyek állandó, súlyos harcokat eredményeztek a nemzet erői között. A liberalizmus bűnéül rótták fel azt is, hogy az üzleti érdekek hajszolásából szükségszerűen következett a világháború, mely Magyarország megcsonkítását eredményezte. 19 Belátták, hogy a szociáldemokrácia felismerte és bírálta a liberalizmus igazságtalanságait, bűneit. Szemére vetették azonban, hogy mindezt egyetlen osztály, az ipari munkásság szemszögéből és annak érdekében tette. Ezzel az egyéni önzést „osztályönzéssel" helyettesítette, osztálygyűlöletet szított, vagyis nem szüntette meg, hanem felerősítette a liberalizmus által teremtett feszültségeket, viszályokat, így a két nemzetközi eszme megosztotta a nemzet erőit, s ezzel a nemzetet végzetesen meggyengítette, ,,a belső harcok folytán a külső ellenséggel szemben lefegyverezte". 20 Mindezek együttes következményeként került válságos helyzetbe a magyarság. Ily módon bizonyítottnak vélték, hogy „sem a liberalizmus, sem a szociáldemokrácia nem felel meg a nemzet életszükségleteinek, nem tudja kivezetni a népet abból a zsákutcából, amelybe az — éppen a liberalizmus kíméletlen politikája következtében — jutott". A történelmi múlt tehát gyökeresen új politika szükségességét igazolja, olyat, amely „nem egyes egyének, nem is egyes osztályok, hanem az egész nemzet érdekeit képviseli". 21 A fenti okfejtés a vázolt összefüggésrendszerben már az ellenforradalom kezdeti időszakában is megfogalmazódott a szélsőjobboldal politikai propagandájában, publicisztikájában. 22 Mégis felfedezhető különbség — a hangsúlyokban. A Tanácsköztársaság leverése után az antikommunista vonások domináltak, s a liberalizmus összes „bűnei" között erőteljesebben hangoztatták, hogy a kommunizmus feltételeinek megteremetője volt. Ezzel szemben a harmincas évek első felében — a kommunista mozgalom erőszakos visszaszorítása, a szociáldemokraták mozgási lehetőségeinek korlátozása után - erőteljesebb bírálat érte a liberalizmust önmagában is. Különösen Trianon előidézése miatt. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a NEP vezetése a gombosi politikát gyökeresen új nemzeti politikaként jellemezve szembeállította Bethlen kormányzatával — arra következtethetünk, hogy az idézett dokumentumokban a liberalizmus bírálata (ha korlátozottan is) egyben a megelőző 10—12 év kormánypolitikájának bírálataként fogalmazódott meg. A „nemzeti" politika igazolásában — az európai országok életében a válság keltette változások következtében — felerősödött a külföldi minták szerepe. A Gömbös-csoport, főként Olaszország és Németország belső átalakulásával példálózott szívesen. Más államokat is felemlítve (Törökország, Lengyelország, Ausztria) általános érvényűnek tekintették, hogy a „nemzetközi eszmék pusztítása után a nemzetek fennmaradásuk egyedüli lehetőségét a nemzeti eszme diadalra juttatásában látták". 23 Béldi Béla ennél is tovább ment az általánosításban. A nemzeti eszmét „ural18 Uo.: 6. 19 Vita- és szónoki tárgyak, 16-19., 26. 20 Uo.: 17-20. 21 Ua: 17. 22 Vö.: Magyarország története 8. 569-587. Dósa Rudolfné: A MOVE. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet 1918-1944. Akadémiai K., Bp. 1972. 122-132. 23 Elnöki beszéd 1.
