Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" a dualizmus időszakában (I. rész)

villányi és helesfai erdőőri kerületben szolgálatot teljesítő erdőőrök fizetését 560 koronáról 600 koronára emeli fel, a lakbérhozzájárulás és az irodaszerköltségellátmány marad 120, illetve 20 korona. A pécsi, oszrói, hegyszentmártoni erdőőr: kerületben az évi fizetést 480-ról 500 koronára, az útiátalányt az eddigi 120 koronáról 500 koronára emeli fel. A rácpetrei, egerági, cserkúti és dunaszekcsői kerület erdőőreinek fizetését szintén 600 koronára emelte fel az eddigi 560-ról, de itt az erdőszolgák fizetését is javította, 240-ről 300 koronára. A 80 koronás lakbérhozzájárulást és 20 koronás írószerköltség maradt.

87 A karácsonyi fenyőfaállítás szép szokásának elterjedése magával hozta ennek árnyoldalát is. A december táján megszaporodó fenyőfalopások és azok „csempészete" arra késztette az albizottságot, hogy 1899. július 28-án, előrelátó szigorú intézkedés megtételéhez kérje a belügyminiszter engedélyét. Az 1879:XXXI. tc. 115. §-a alapján azt a kivételes intézkedést szorgalmazta, amely szerint azokon a területeken, ahol nagyon elszaporodtak az erdei lopások és ahol ezeket el szokták adni, csak úgy lehessen lebonyolítani az adásvételt, hogy az eladni szándékozó az illetékes községi elöljárósággal láttamoztatja a szerzés jogos voltát igazoló bizonyítványt, amit számára az erdei termék tulajdonosa állít ki. Az Erdészeti Albizottság tekintélye a kezdeti időszakban bizony nem volt valami nagy. Az erdőrendészettel kapcsolatos rendelkezéseit, utasításait a járások szolgabírói nem, vagy csak hiányosan hajtották végre, illetve késedelmesen. Ilyen fordult elő 1881. augusztusában, amikor megsürgette a siklósi és a szentlőrinci járások szolgabíráit, emlékeztetve őket a február 28-án kelt határozatára, melyben felhívta figyelmüket Matty, Viszló, Drávaszabolcs, Ipacsfa, Adorjás, Poprád, Vajszló, Vejti és Lúzsok erdeiben történt pusztítás ügyében a vizsgálat elvégzésére és az erről szóló jelentés elküldésére. Azonban még decemberben sem tettek eleget ennek. Az albizottság most már erélyesen szólította fel őket, hogy ha nem tesznek eleget kötelezettségüknek, a Közigazgatási Bizottságnak fogja az ügyet beterjeszteni.

88 Erre a felszólításra azonban a siklósi járási szolgabíró még 1882. áprilisáig sem tett eleget. Ekkor az alerdőfelügyelő javasolta az albizottságnak, hogy kérjék fel a Közigazgatási Bizottságot a fegyelmi vizsgálat elindítására. Azonban az albizottság csak az alispánt kereste meg, hogy a mulasztó szolgabírót záros határidőn belül hívja fel kötelezettségének teljesítésére.

89 Az erdőtörvény értelmében (17. §) az erdőbirtokosok kötelesek erdeiket rendszeres erdőgazdasági üzemterv szerint kezelni. Az elkészített üzemterveket pedig az Erdészeti Albizottság véleményezte, majd jóváhagyás céljából felküldte a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelmi Minisztériumba 3 példányban. Ebből 2 példányt a jóváhagyási záradékkal visszaküldött a minisztérium az albizottságnak. Ebből az egyik példányt visszajuttatta az erdőbirtokosoknak, a másikat pedig, a hozzátartozó térképekkel együtt a vármegye levéltárában helyezte el. (Mielőtt a levéltárba kerültek volna az üzemtervek, az erdőfelügyelőség megkapta a lényeges adatok átvezetésére az erdők törzskönyvébe.) A következőkben konkrét ügyeken keresztül szeretnénk bemutatni az Erdészeti Albizottság sokrétű feladatkörét — természetesen nem a teljesség igényével. Kisasszonyfa község 1880-ban a vármegye közgyűléséhez fordult erdőletarolási kérelmével. A közgyűlés ezt a kérelmet, mint amelyik már nem tartozik hatáskörébe, megküldte az albizottságnak. Az albizottság 1880. december 5-én úgy határozott, 87 XI11-634/1904. KB. 88 47/1881. EA jkv.; 89/1881. EA jkv. 8y 68/1881. EA jkv.