Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" a dualizmus időszakában (I. rész)

A közigazgatási bizottság „különleges alakulatainak" bemutatásával folytat­juk megkezdett vizsgálódásunkat a dualizmus kori közigazgatástörténet köréből Baranya megyében. 3 A dualizmus korszakában létrehozott vármegyei közigazgatási bizottsági „kü­lönleges alakulatok" közül azokkal foglalkozunk, amelyek állandó szervezettel bírtak, önállóan, bizonyos függetlenséggel működtek a közigazgatási bizottság­hoz viszonyítva. Ezek iratanyaga jól elkülöníthető a közigazgatási bizottság álta­lános iratanyagától, állagot képeznek. így nem foglalkozunk a Börtönvizsgáló bizottsággal, jóllehet ezt már az 1876:Vl.tc.38. §-a felállította. Azonban nem per­manensen ülésező testületről rendelkezik a törvény, hanem évi négy alkalommal kiküldendő bizottságról, amelynek feladata a börtönök állapotának ellenőrzése. Ez a bizottság a közigazgatási bizottság plenáris ülésén számolt be tapasztala­tairól, s a felmerült problémákat is a plenáris ülésnek kellett megoldania. Nem foglalkozunk az 1881 :XLI.tc.33. §-sal felállított Kisajátítási Bizottsággal sem. Jóllehet a törvényben megszabottak alapján rendelkezett minden kellékkel, ami az önálló bizottsági formához szükséges, nem találtuk nyomát működésének, mint a közigazgatási bizottság albizottságának: „A közigazgatási bizottság, esetleg ennek elnöke, a Közmunka- és Közlekedési mi­niszter rendeletének vételétől számított legfeljebb 8 nap alatt a közigazgatási bi­zottság kebeléből, vagy a törvényhatósági bizottság tagjai közül egy elnökből, két tagból és egy jegyzőből álló bizottságot küld ki, s egyúttal a bizottsági eljárás határidejét kitűzi. A kiküldött bizottság hatáskörébe tartozik: határozni mindazon igények és észre­vételek fölött, amelyeket a felek a jelen törvény l.-ső fejezete alapján netán emel­nek." Jóllehet a szakirodalom az Útügyi Bizottság és a Telepítési Bizottság létrehozását a dualizmus időszakára teszi/ 1 kutatásunk szerint ezek csak a Horthy-korszakban működnek, mint a közigazgatási bizottság önálló albizottságai. Az 1894:V.tc. 9. íj­ban említett, telepítéssel foglalkozó „alakulat", melyet küldöttségnek nevez a tör­vény, tulajdonképpen ad hoc bizottság, amit minden egyes, konkrétan felmerülő ügy kapcsán állít fel a közigazgatási bizottság. Elnöke az alispán, hivatalból tagja a tiszti ügyész és az államépítészeti hivatal főnöke és még két közigazgatási bi­zottsági tag. Eljárásának eredményéről jelentést tartozott adni a közigazgatási bizottságnak. Az 1890:1. tc. 67. §-a még ennyire sem említ az útügyekkel kapcso­latban albizottságot. Csak az 1930-ban kibocsátott 7890/ M. E. számú rendelet 4. §-a beszél a közigazgatási bizottság Útügyi Albizottságáról. Egy albizottságról pedig iratanyag hiányában nem tudunk beszélni. Ez pedig az „Italmérési jogokért járó kártalanítási összegek megállapítása tárgyában eljáró Albizottság". Az albizottságot a közigazgatási bizottság választja saját kebelé­ből. Egy elnökből és két tagból áll. A rendes tagok akadályoztatása esetén elnök­helyettest és legalább két póttagot is választ. Az albizottság szavazatnélküli elő­adója pedig a királyi adófelügyeiő, vagy helyettese, aki az albizottság jegyzői teendőit is ellátta. Ezt az albizottságot az 1888:XXXVI.tc.11. §-a állította fel. Ennek a törvénynek a végrehajtására kiadott pénzügyminiszteri rendelet 12. §-a a kö­vetkezőket mondja ki: 5 :! A szerzőnek az 1. jegyzetben feltüntetett dolgozata. Csizmadia Andor id. müve a Jogtörténeti tanulmányok II. kötetében 124. p. 17 124 1889. Pénz. Min. (Rendeletek Tára I. k. 1147. p.)

Next

/
Thumbnails
Contents