Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

több vonatkozásban ma is élő problémákat sorolt fei a Néptanítók Lapjában M. A. „Mit kell kívánni korunkban a népiskola-tanítótól?" című dolgozatában.

80 Ebből idézem az alábbiakat: ,.Minden nevelőnek . . . ismernie kell azon . . . kor erkölcsi állapotát, melyben ő él, és főleg a kor hibáira, uralkodó vétkeire kell figyelmét fordítania . . . Korunknak sok fényes oldala van . . . gazdag az emberbaráti szeretet műveleteiben . . . szegényt gyámolító társulatok iparkodnak gátolni a pauperizmus terjedését, . . . kórházakat állítanak, . . . árvaházakat emelnek..., gyűjtéseket rendeznek.... Azonban vannak árnyoldalai is: ...általában hiányzik a szeretet..., a vallásos közönyösség, sőt vallástalanság terjed, s vele karöltve harapódzik el a szent dolgok iránti pajzánság. . . ., sok káromkodások, templomok kevéssé látogatása; az évenként szaporodó öngyilkossági esetek és házassági elválások. - Hasonló erkölcsi kórjelnek kell tekintenünk az emberek mohó pénzhajhászását. . ., hogy munka nélkül szeretnének egyszerre gazdagokká lenni, ... a vagyont nem a tisztességes élet eszközéül tekintik, hanem czélul . . . Ezt mutatják a sok könnyelműen indított vállalatok . , ., csalások, a szerencsejátékok utáni kapkodás. . ,, az aranyat ígérő országokba való sűrű kivándorlások. Végül korunk egyik fő baja a féktelenségre való erős hajlam . . ." stb. Ezek után a szerző (M. A.) ezekkel összefüggésben megjelölte a tanítók feladatát: ,,A korunkban uralkodó e főbb hibák és bűnök kiirtására kell a tanítónak dolgozni az iskolában, az új nemzedéknél !" Ezeket a gondolatokat 118 évvel ezelőtt vetették papírra, s úgy látszik a felsorolt problémák egynémelyike - történelmi örökségként - máig él, mint ahogy ma is létezik az az illuzórikus elvárás, amely az iskolai neveléstől várja szinte kizárólagosan a társadalmi eredetű bajok orvoslását a tanulóifjúság körében. A korszak politikai és erkölcsi állapotát bemutató országos tabló után vegyük szemügyre Pécs szabad királyi város közéletét, elsősorban a korabeli helyi „szaksajtó" tükrében. Elöljáróban megjegyzem, hogy Pécs ebben az időben még viszonylag kisváros, nem mérhető az akkor már negyedmilliós fővároshoz. Másrészt dinamikusan fejlődő város, megye- és régióközpont, püspöki város; tehát egy több megyére kiterjedő hatalmas egyházmegye központja. Ennek ellenére, vagy talán éppen ennek következtében igen éles harc bontakozott ki itt az 1848-ban megfogalmazott, de meg nem valósult eszmék (küdönösen az iskolák jellege, a tanszabadság, valamint a „tanítóegyletek") kérdésében a túlnyomó erejű, eléggé szélsőséges ultramontánok és a polgári liberálisok között. A sokszor személyeskedéssé fajuló küzdelem országos figyelmet keltett, melyet a Kalauz 1868. február 11-i számában egy Diós-Berényi nevű pesti újságíró így minősített: „Pécsett valódi tanügyi káosz uralg!" Az egyházi jellegű Kalauz és a szabadelvű Néptanoda között 1867-ben kibontakozó vita 1865. évi „előképe" olvasható a Népnevelők Kalauza című szakközlönyben. A Szauter Antal által szerkesztett katolikus nevelési folyóirat ugyanis ebben az évben közölte Haragó József pécsváradi segédlelkész „Egyház és tanoda" című pályadíjnyertes dolgozatát, melyben igen szenvedélyes és éles hangnemben támadta a „modern liberalistákat" és „szabadosság-hősöket", kik az iskoláknak az egyháztól való elszakításán fáradoznak. Szerinte a „tanodák elkülönítése" az egyház tulajdonjogának megsértése. Ez isteni és történeti jogalapon nyugszik. („Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket...", „Engedjétek hozzám a kisdedeket". . .). Hangsúlyozta, hogy az egyház az iskolák alkotója, s ezt történelmi tényekkel (középkori egyházi iskolák, egyetemek) igyekezett alátámasztani. Megállapította, hogy „a mai Európa az egyház karján jutott a polgárosulás magaslatára" és „Ausztria is nagyhatalmi állásában egyházunkra támaszkodik". Politi80 M, A.: Mit kell kívánni korunkban a népiskola-tanítótól? Néptanítók Lapja. 1868. febr. 20. 35-36. p.