Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

Számolásból az alsó osztályokban a magyar és német olvasásnál jobban csökkent a bukási arány. A felső osztályokban viszont csökkent, majd emelkedett és mindhárom tanévben meghaladta jóval a magyar és német olvasás bukási átlagát. — A három tantárgy vizsgálata alátámasztja az általános tanulmányi eredmények elemzésénél tapasztaltakat: a felső osztályokban lényegesen kisebb és csökkenő mértékű a bukási átlag. Feltehetően az alsó osztályokban, főleg az I. osztályban, a tanulók gyengébb részét legalább két tanév időtartamára visszatartották. De a felső osztályokban a párhuzamosítás, alacsonyabb tanulólétszám, intenzívebb oktató-nevelő munkát is lehetővé tett. Itt már arra is törekedtek, hogy a tanulók 12 éves korukig befejezzék elemi népiskolai tanulmányaikat. Ennek a tanítási rendszernek egyik fő problémája, hogy a 6-tól 12 éves korig tartó, tehát 6 éves tankötelezettséget l—IV. osztályos (négy évfolyamos) elemi iskolákban kellett teljesíteni. Ez olyan iskolákban mint a Pécsi Belvárosi rk. Elemi Minta-Főtanoda (de általában főtanodák) azzal a következménnyel járt, hogy azok a tanulók, akik a tananyagot, gyorsan és jól elsajátították, kénytelenek voltak a szükségesnél tovább vesztegelni valamelyik osztályban, hogy kiteljen nekik a 6 év. Az egy-, két-, vagy háromtanerős iskolákban viszont a gyakran igen magas osztálylétszámok, a gyenge színvonalú oktató-nevelő munka, tankönyvek és segédeszközök hiányossága miatt még a 4 évfolyam tananyagának hat év alatti elvégzése sem segített. Ilyen iskolákba járt a falusi tankötelesek zöme és a pécsi tankötelesek 40-50%-a a külvárosokban. Ezekről az iskolákról írta Schwarcz Gyula a következőket: .Járnak tehát a gyerekek négy különböző osztálynak nevezete alatt, többnyire egyetlenegy tanteremben . . ., s vajmi gyakran megtörténik, hogy a másodévesek közül több sajátította már el a hazai elemi tanoda ismeretkörének netovábbját, mint a negyedikesek . . . közül azok, kik ... a gyarló oktatás és még gyarlóbb segédeszközök, tanfölügyelet mellett, négy-öt év múlva is a szótagolásnál vesztegelnek, jóllehet a negyedik osztálynak a nevét viselik. ... Amazok közül pedig még azok is kénytelenek az utolsó két-három évet merő veszteglésben, üres, unasztó . . ., hogy ne mondjam elbutító és minden további önálló tanulásra képtelenítő kérődzésben ellebzselni, kik már a második vagy harmadik tanév alatt elsajátították volt az eféle elemi tanodák öszves iskolailag elsajátítható ismereteit."

51 - A problémák megoldására a 60-as évek végén számos elképzelés született, de végül is — kompromisszumokkal - az Eötvös-féle terv emelkedett törvényerőre 1868-ban. A radikális, Kossuth-párti Schwarcz Gyulát ez nem elégítette ki. ö a korszerű népiskolai oktatás következő hat feltételéből (alapelvéből) indult ki: — legyen kötelező; — legyen ingyenes; — tanrendszere, tananyaga legyen a 19. századnak megfelelően korszerű; — a tanodák felszerelése legyen a legcélszerűbb; — a tanfelügyelet szigorúan ellenőrizze a kitűzött célok megvalósítását; — az alsóbb néprétegekből kikerülő fe/iefséges tanulók részesüljenek anyagi támogatásban. Schwarcz, mint országgyűlési képviselő, részt vett az 1868. évi népiskolai alaptörvény parlamenti vitájában. Politikai nézeteire jellemző, hogy élesen bírálta a Deák-párt ,,reálunió"-ját Ausztriával, elítélte a „közösügyes alkut" és a „meddő ragaszkodást a jogfolytonosság alapjához". Támadta Eötvös József „községi népiskolákról" szóló tervét is, mely szerinte „nyílt gúny". . . a községi autonómia és 51 Schwarcz Gyula i. m. 212—214. p. „Járnak tehát a gyerekek négy különböző osztálynak nevezete alatt..." •. v •