Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

korszakunk végén közli, hogy az összesen mintegy 136 ezer ölnyi baranyai útból „Mac Ádám rendszere szerint van jól elkészítve" 26 354 öl, s van még ezen kívül, éppen a siklósi járásban 13 347 ölnyi út, amely ,, . . . köveccsel olyan jól meg van rakva és tatarozva, hogy a' macadamizált utakkal vetekedik."

133 A többi úton azonban tavasszal és ősszel a gyakori áradások bénítják a közlekedést. Ilyenkor a falvak egy részéből ki sem lehet jönni, mert a „Nedves üdővel valódi értelemben posvánnyá válnak (az utak) ... és a kocsik sokszor besüllyednek; ahol kövezetet rakni nem lehet, ott elsüllyed a föveny."

134 Teherrel rakott szekér bajosan ér ilyenkor célba. Előfordul azonban, hogy gondot okoz a személyszállítás is, ha nem a homokháton halad az útonjáró, hanem valami okból keresztezni kénytelen azt, megjárván a Dráva és a Fekete-víz ingoványait is. Gyalogosan vagy lóháton még csak végrehajtható valahogy ez a vállalkozás, de két ló bizony ilyenkor nem elegendő a kocsi elé. Ezért bocsátanak 1818-ban a Drávai Kerület összeírását befejező tiszttartó rendelkezésére ,, . . . mint hogy az út igen rossz" egy négylovas kocsit, egészen Bicsérdig.

13

"' A nagy sár egy-egy falun belül is bénította a közlekedést. Annyi idő sohasem volt, hogy tétlenül várják, míg embert, állatot megbír a feneketlen sár, ezért ahogy a sár megszikkadt, felnőtt és gyermek falábra szállt. Ez a „gólyalábas" közlekedési mód Oszró-Sellye környékén maradt fenn legtovább. Ugyanitt volt olyan gyakorlat is, hogy nagy sarak idején á befogott lovak patája alá deszkakorongot kötöttek, hogy az állatok el ne süllyedjenek.

136 A vizektől uralt táj közlekedésében különleges szerepet játszottak a hidak. A közgyűlési anyagban szolgabírói jelentések tömege foglalkozik hidakkal: közli romlásukat vihar vagy elöregedés esetén, sürgeti építésüket, ha elakadna a közlekedés, vagy jelenti a munka elkészültét. Az építés befejezéséről szóló jelentés mellékleteként mindig megtaláljuk a szakmunkát végzett kőműves vagy ács részletes számadását is, a felhasznált anyagokról, munkaidőről, bérekről. Kelet- és Észak-Baranya kőből rakta jó hírű hídjait. Dél-Baranya árvízjárta tájait azonban a fahidak uralták. Közülük a legnagyobb Lapáncsánál ölelte át a Karasicza völgyét 12 öles nyílással. Ki tudná azonban ma már összeszámolni az ormánsági patakok medrét, meg a járhatatlan, vizenyős mélyedéseket átívelő hidakat. Van közöttük néhány, amely fontossága miatt nevet is kapott a kortársaktól (Nagyhíd, Laki híd, Fehérrét hídja, Bába hídja, Cserdi híd), de többségüknek csak a méreteit közlik a források. így tudjuk például, hogy Adorjásnál volt egy 2 öles fahíd, azután Sámod felé haladva egy 10 öles, majd tovább Hídvégnek egy 8 öles. Poprádnál is volt a vízen két darab 3 öles híd, majd a vajszlói töltésen 1 három, meg egy 5 öl nyílású. A hidakról szólva a források külön szokták említeni Vertikét, amelynek határában „mocsáros helyheztetése miatt" egyenesen öt fahíd volt, amelyek közül három a községbe és az Endesi pusztára, kettő pedig Zalátára és Oszróba vezetett.

137 Volt azután még lent a Dráva szélében a Vejti csárda előtt egy 10 öl nyílású, híres fahíd, amely Koczián József megyei mérnök megjegyzése szerint mocsárok erein fekszik". Ezen érkeztek a Vejti révhez a Szlavóniába igyekvők. J;j3 Hölbiing Miksa: Baranya vármegye orvosi helyirata. Pécsett 1845. 116. 134 Magyar Gazda 1842. 99. szám 133 Pécsi Káptalan Magánlevéltára. C. Fiók. Liber Repartitionális in Dravano Districtu Inferiori pro Anno 1818. deserviens 136 Gunda 1956. 27. 137 Bm. L. B-M Lt. Fasc. 16. No. 236. A hidakhoz Kiss Géza: Barangolás a régi Baranya útjain. Baranyai Művelődés 1979. IV. 104. p.