Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

is 1869-ben szilárd anyagból, díszes, bádogozott toronnyal ellátott templomot épí­tettek 7800 forintos költséggel. A gyülekezet a templom építéséhez ugyan még ekkor is kapott a seliyei uradalomtól épületfát, de ezen kívül minden egyéb terhet maga viselt. A régi imaház és az iskola egyébként nem azon a telken volt, ahova az új templom került, hanem egy másik téren, amely nagyon szűk volt az egyházi épületek számára. Ezt a szűk teret a község kicserélte azzal a másikkal, amelyen egykor a ,,Marócsai Naty fogadó" állott, miután a kocsmajoggal együtt a kocsma­épületet is megvásárolta az uradalomtól. A 19. század első felében a falvak megújítását elősegítette az is, ha a község kérésére, vagy ritkábban önkényesen, az uradalom a községnek új területet jelölt ki. Ez történt Drávapalkonyán, amely eredetileg közvetlenül a Fekete-víz partján feküdt. A község azután, bár az 1827-es nagy drávai árvíz az új épületek egy ré­szét lerontotta és ezzel az átköltözés idejét megnyújtotta, mégis csak áttelepült az új helyére. Itt épültek fel jórészt szilárdabb anyagból a jobbágyok házai, de az egyház is, ezen a területen, új funduson épített parókiát, kő alapra, vályogból, erős tölgytetővel. Volt ebben az új épületben három szoba, két konyha, meg egy előtér. A gazdasági épületek itt ugyancsak kő alapra, vályogból épültek. Ezekben volt a káplán szobája is, továbbá egy gabonás- és egy fáskamra, egy kocsiszín, egy istálló, egy pajta és összesen hat ól. Volt itt két pince is. Az egyik a fő épület alatt az előtérre nyílt, a másik meg szabadon állt a kertben, a jégverem mellett. Végül 1832-1837 között épült fel kő alapra, téglából, két karzattal, szép toronnyal a palkonyai templom. 131 Kisszentmártonban, 1836-ban a tagosztály megtörténte után települt át a köz­ség új helyre. A következő évben a lakosok már ezen a helyen kezdtek építkezni, és pár év alatt felépült az egész falu, a mostani helyén. A fatemplom azonban a régi helyen továbbszolgált még 14 esztendeig. Az új templom építésének gondo­lata az anyaegyházzá válással kapcsolatban vetődött fel itt is. Ekkor gondoltak arra, hogy az új községben, szilárd anyagból, díszes istenházát építenek. A jelen­legi 10 öl hosszú, 5 öl széles templomukat 1853-ban szentelték fel, és akkor 11 118 forintba került. 132 Az egyes településeket az úthálózat kötötte össze egymással és a szomszéd tá­jakkal. Az Ormánság tengelyén végig, a buckasor hátán haladó útról volt már szó. Ennek az útnak Vajszlónál, Vejtin keresztül volt leágazása Szlavónia felé, s tovább nyugatra még egy másik Sellyénél, Révfalu irányában. A fő utat észak felé Szent­lőrinccel is két út kötötte össze. Az egyik Sellye-Kákics-Okorágon át haladt, a másik pedig Kis- és Nagy Csány között a Nádasdi csárdától délre szakadt ki a fő útból és Gilvánfa-Mecskén-Hernádfán át haladt északi irányba. Igen fontos még a Vajszló-Pellérd-Pécs között vezető út, amely száraz időben a legrövidebb közlekedést biztosítja a megye székhelyére. A drávai ártéren mostoha csak igazán a helyzet, ha városhoz, piachoz akar jutni az ottlakó. A nyugati oldalon lakók az említett két észak-déli irányú úton érhetik el Sellye és Vajszló piacát, vagy az uradalmi központok irodáit, de a keletiek közül csak a községek egy része (Piski-Kémes-Szerdahely-Kovácshida) tudja kocsin megközelíteni Siklóst, viszont a szigetben fekvő Tésenfa, azután Csehi, Palkonya és Drávaszabolcs népe már a saját falujából is nehezen tud kijutni. A baranyai utakról szólva soha nem szabad elfeledkeznünk a táj különleges ter­mészeti viszonyairól. A baranyai útviszonyokat először számba vevő Höíbling Miksa |:M Ráday Lt. Can. Vis. 1886. Drávapalkonya 132 Ráday Lt. Can, Vis. 1886. Kisszentmárton

Next

/
Thumbnails
Contents