Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

is. A talpas egyházak ad hoc bevitt asztalain még egyszerű háziszőttesből volt a terítő, de az 1817-es püspöklátogatás jegyzőkönyve már az átmenetet mutatja számunkra. A cuni lelkész azt írja például az egyházi célokat szolgáló textíliákról, hogy van egy „felső takaró, együgyű készüléssel, fehér morva abrosz, egy pár tubák szinü selyem, és egy pár veres tarka keszkenő." Gyöngyfa lelkésze úgy látszik szereti a színeket, mert ezek szerint sorolja föl a sokféle terítőt. Van az eklézsia ládájában „egy fehér kockás, avult abrosz; veres tarkójú bársony keszkenő; veres szélű, kockás, fehér keszkenő; veres, apró fehér virágú egészen selyemből való keszkenő; zöldes szélű, virágos, láng szinü selyem keszkenő; nagy kockás szélű, kerek virágú pamuk keszkenő; egy nagy virágos, kék tafotából készült, a két végén sárga, csipkés szélű terítő abrosz." Az úrasztala rendes takarója pedig ebben a gyülekezetben „egy darab karton és egy nyomtatott régi vászony abroszocska". — A sellyei lelkész nem bajlódik a színekkel, hanem goromba racionalitással írja: „Keszkenő van vászonból 19, selyemből 4, patyolatból 1, összesen 24 és ezen kívül még három abrosz."

111 A 19. században a terítők anyaga megváltozik és egyre gyakrabban hímezik rá a kelyhet, amely fokozatosan a reformátusság jele lesz, a korábban használt „egyetemes" kereszt helyett. A boroskannák, -kancsók sokáig cserépből készülnek, később ónból, ezüstből. A kehely ezüstből vagy aranyozással készül, de megfelelt erre a fa is, az egyszerűség szimbóluma. (Az Ormánságban Marócsán készítettek faedényeket.) Vessünk még egy pillantást a múló időben végképp elmerült ősi parókiákra is, amelyeknek vizes falai között a debreceni „Nemes Kollégiumban" végzett, nagy műveltségű lelkipásztorok nevelték számos gyermeküket. A debreceni kollégiumban nevelődött Szelle Benjámin is, Besence lelkésze, aki a saját életrajza szerint „Született nyelvén kívül beszélhet deákul, németül, olvashat és fordíthat görög és francia nyelvből", de parókiája posványos helyen épült, földes, egészségtelen, minden penészedik, megromlik benne, az udvar is a múltat idézi fatalpakra épült kamrájával, istállójával és a háromrekeszes óllal a „Ludak, Tikok számára". - lázon János palkonyai lelkész lakása is nyomorúságos még 1817ben. „Nintsen (benne) több, két szobáknál, igen avult, megöregedett szobák. Nyoszolyája van kettő, mindegyik égszínkékre festve. Könyves tékája is van és edj hitfán asztala." Melléképületei mind roggyantak. A drávafoki parókiáról azt jelenti lakója, hogy van benne két szoba és egy benyíló de minthogy felette régi már az épület (hajdan oratórium volt), tehát egészlen el süllyedett a földbe, mindég vizes, 's annál fogva büdös, egészségtelen, és dűlő félben való." - Mecskéről büszkén vallja püspökének lelkésze, hogy itt mindig „Mater Ekklésia" volt. Az Ormánságot ölelő hegyoldalakról lefutó vizek útjában fekvő parókiája szemre kielégítő ugyan, de egyébként vizes, vertfalú ház. Együttérzéssel olvashatjuk gazdája panaszát: „Mivel az Parochia alatson helyen van épitve, a' Könyveim és más egyéb Substantiáim meg Gubásodnak és Penészednek..." Ebben a vizes világban még a temetőben is csak száraz időben lehet a meghatározott mélységűre ásni a sírokat, de vizes Esztendőben tsak erőszakossan nyomattatnak a halottak földdel, le a vizes sirba". Hiricsen találjuk a talpas világ jónak mondható parókiáját, amely a kéményt kivéve egészen fából van, fala pedig sárral tapasztott vesszőből. Ennek a tehetősebb jobbágyoknál is fellelhető háztípusnak mindig a konyha a központja, s ebből nyílik jobb és bal felől a mi esetünkben két „tsinos és alkalmatos szoba". A lakóépülettel egy fedél alatt van az „elég jó készületű" kamra, de jó állapotban vannak mind, a melléképületek is. Az épületegyüttes azonban roppant zsúfolt, akárcsak a jobbágyfundusok. „Ha égi, vagy földi tűz találna lenni - írja a lelkész 111 Ráday Lt. Can. Vis. 1817. Községenkénti adatok •