Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

tudni, de a pécsi provizoratus 232 községe közül 1695-1696-ban még 20 község lakóiról írják, hogy „Azelőtt ariánusok voltak, 6 évvel ezelőtt tértek katolikus hitre." Egy 19. század eleji forrásunk azt is állítja, hogy a szociniánusok (ez már a harmadik elnevezése az ismertebb unitárus irányzatnak) üldözése idején a nagykiterjedésű mocsarak között ülő Okorág volt az utolsó helység, ahonnan kiűzték őket.

84 Az egykori unitárius községek közül Domsich Mátyás kanonok 1729. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvében többet is felsorol. A látogatás sorrendjében Sumonyról azt állítja, hogy templomát ariánusok építették már régen (olim) sárból és fából, 1641-ben kibővítették, majd 1679-ben renoválták. Zsúppal van fedve, a padok a templommal egykorúak. Itt szerepel Bánfa is, amelynek temploma eredetileg szintén unitárius imaház volt, sárból és fából, de a látogatás időpontjában a régi építmény már omladozó félben volt. Egy faasztal feletti papírképek szolgáltak itt oltár gyanánt; a szószék ugyan kőből volt, de a harang gerendán függött. - Szenídénes sárból és fából épült, de még eléggé ép temploma eredetileg szintén unitárius volt, szalma tetővel. A szószék és az oltár ugyanolyan primitívek, mint Bánfán, és a harang is gerendán függ. Szentkirály temploma 1679-ben kőből épült, és unitáriusok építették, de már István király tiszteletére szentelték fel. A tető itt nagyobb és nemesi településről lévén szó, zsindelyezett, de oltára csak festett deszkából készült, közepén István képe, jobb oldalán Szent László, balján Szent Imre, felette pedig a Szentháromság képe látható, de valamennyi igen kezdetleges munka. - Babarcszőllős, az ősi Bodony temploma bodonyi területen, sárból és vesszőből készült, de maga Bodony község 1729-ben már lakatlan volt. A templomban csak egy szent kereszt kép van és egy kis láda (cista) szolgál oltár gyanánt, a szószék pedig primitív falusi munka. Domsics szerint ez a templom is ariánus imaház volt. A plébánia itt elég kényelmes, van benne 2 szoba, konyha, kamra és egy pince. A házhoz van építve egy oratórium is, ahol a hétköznapi misét tartják, mert a templom a plébániától távol van.

85 A kérdés abból a szempontból is érdekes lehet, hogy Baksay Sándor művészi agitációja nyomán eddig valamennyien úgy vélték, hogy csak a 18. század második felében kibontakozott artikuláris korszak kényszerítette az ormánsági reformátusokra a fából-sárból készített oratóriumokat, de Domsics nyomán már feltételezhetjük, hogy az oratórium forma sokkal régebbi és visszanyúlik abba az időbe, amikor a reformáció még csak szekta formában jelentkezett a katolikus Baranyában, amelynek tagjai parasztházakban, illetve parasztházakból a közfalak kivételével kialakított oratóriumokban tarthatták istentiszteleteiket. Ebből az is következik, hogy a talpas építkezés már jóval a 16. század előtt létezett és így elfogadható Kiss Tibor professzornak az a feltételezése, hogy ez a maga korában remek konstrukció a középkort magyar ház legtökéletesebb folytatója. A vallási elnyomás állapotát szüntette meg az 1781. október 25-én kiadott „Resolutio de Tolerantia Christiana", II. József császár híres Türelmi Rendelete, amelyet Baranyában 1782. június 15-én hirdettek ki. Ettől kezdve a Vallás gyakor84 Timár György: A pécsi provizoratus faluösszeírásainak a török időkre vonatkozó feljegyzése (1695-1696). BHi. 1982. Szerk.: Szita László. 47-105. passim. Rumy Károly-Széchenyi Ferenc: Descriptio-statistico Topographica. Comitatus Shimegiensis. 1812. Másolat a Somogy Megyei Levéltárban: „Possessio haec memorabilis est, quod dum sociniani ex Hungária diminarentur, hic locus ultimus est, unde expulsi sunt. „Okorág fekszik"... in meridiem trans vastas Lucanas." Sm. L. Bél Mátyás: Notitia Shimegiensis. Másolat. 85 Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása (Canonica Visitatio) Baranyában 1729-ben. Specimina dissertationum . . . 161. Pécs, 1939. 68., 69., 77-78. oldalakon a községek közlésének sorrendjében.