Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

PÉCS VÁROS ELEMI NÉPOKTATÁSA A NEOABSZOLUTIZMUS KORÁBAN BERNICS FERENC A neoabszolutizmus elemi népoktatásáról viszonylag kevés tanulmány készült. Neveléstörténeti tankönyveink is csak leszűkítve, érintőlegesen foglalkoznak ennek a korszaknak alapfokú oktatásával. Ez a körülmény azért is szembetűnő, mert ez a közel két évtized a megkésett magyarországi ipari forradalom és kapitalista fejlődés kibontakozásának időszaka, mely szükségszerűen igényelte a népiskolai tömegoktatás kiszélesítését. Pécs korabeli népiskolai oktatásügyéről — tudomásom szerint - ez ideig átfogó tanulmány nem készült. Ez a dolgozat kísérlet arra, hogy a társadalmi, politikai és gazdasági tényezők figyelembevételével, néhány vonatkozásban feltárja és bemutassa a pécsi elemi népiskolai oktatás alakulását az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc bukásától a kiegyezésig. I. A korszak általános jellemzése A szabadságharc leverése után fokozatosan kiépülő neoabszolutizmus kénytelen volt tudomásul venni a polgári forradalom alapvető vívmányait és a Habsburg-birodalom erősítése érdekében elősegíteni a tőkés termelési viszonyok fejlődését, így paradox módon, bár a jobbágyfelszabadítást a polgári forradalom foglalta törvénybe, de az iparszabadsággal együtt az önkényuralom vitte át a gyakorlatba. Az átalakulás ellentmondásosan, felemás módon ment végbe. Bizonyos feudális maradványok tovább éltek, a rendszer lábbal tiporta a polgári szabadságjogokat és a monarchia népeinek nemzeti törekvéseit. A „bécsi udvar" célja külpolitikailag a „nagynémet egység" létrehozása osztrák hegemóniával; belpolitikailag pedig az egységes Habsburg-nagyhatalom megteremtése volt, melyben — nemzetiségre való tekintet nélkül — vaspálcával kívánta „birodalmi polgárrá" nevelni a beolvasztásra ítélt koronatartományok népeit. Magyarország külön történelmi szerencsétlensége, hogy az önkényuralom rendkívül népszerűtlen volt, mivel az osztrák szuronyokra és a hatalmasra duzzasztott idegen, vagy kollaboráns bürokráciára támaszkodott, s ezért még a valóban szükséges és a polgári fejlődést szolgáló intézkedései is gyakran beleütköztek a nemzeti ellenállás falába. - A reformkor elején a magyar gazdaság a fejlett nyugat-európai centrumhoz viszonyítva legalább 200 éves elmaradásban volt. A tőkés termelési mód elemei még a 19. század közepén is csak minimális mértékben alakultak ki. Az 1848-as forradalom megteremtette a polgári átalakulás előfeltételeit, de a szabadversenyes kapitalizmus intézményesített, tömeges kialakulása csak a neoabszo-