Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

megalakítására augusztus 9-én került sor. Még szeptemberben is erősen felfordult állapotokról számolt be a körzetvezető, nemegyszer a tősgyökeres helybeliek és a telepesek ellentéteiről. A Mohácsi járásban, Dunaszekcsőn ugyan telepítési probléma nem jelentkezett, mert az elkobzott földek a helybeliek igényét sem elégítették ki, de Kutas-pusztára a Bács megyei Bácsmonostor lakói önkényesen telepedtek le, és az odairányított dunaszekcsőieket elzavarták, jóllehet, előző lakhelyükön is kaphattak volna földet. Sombere/cef teljesen betelepítették. Kielégítettek 40 helybeli igénylőt, 115 hadikfalvai székelyt, 12 bácskai és 3 Drávacsehiből (Baranyából) származó családot. Hercegtöttösre 12 magyar család betelepítése történt, több befogadásra alkalmas hely már nem volt a faluban. A Pécsi járásban az újjáalakított földigénylő bizottságok működése éppen csak megkezdődött, eredményről nem számoltak be. A Pécsváradi járásban hullámzó volt a telepítési munka: Püspöknádasdon már éltek bukovinai csángók és boszniai magyarok, akik az itteninél is hegyesebb vidékről származtak, mégis avval az indokkal kérték továbbtelepítésüket Majs, Varsád, Diósberény községekbe, hogy ez a terület túlságosan hegyes. Óbányán sem laktak ekkor telepesek. A német nemzetiségieknek a potsdami értekezlet határozata alapján történő kitelepítése hírét és annak módját, 1945. augusztus 12-én adta elő a telepítési osztály vezetője a Népgondozó Hivatal Dél-magyarországi Kirendeltségén Pécsett tartott értekezletén. A kitelepítést lassú műveletnek tartotta, mely hosszú, alapos előkészületet kíván a „zsidókérdéssel" kapcsolatos helytelen rendelkezések elkerülése érdekében. A kitelepítendők kilétét illetően újra érződik a magyar szempont. . ." és a kollektív felelősségre vonás is. A következőket mondta: ,,A sváb kérdés megoldásánál feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy nemcsak kifejezett volksbundisták ártottak a magyar földteleneknek, hanem azok is, akik kifejezetten nem mutatták ezt, de titokban annál ártalmasabbak voltak." Szándéka volt, hogy minden német községbe a legközelebbi időben magyarokat telepítsen. Ezek feladata lenne a németek figyelemmel kísérése és a szálláscsinálás. Nem fejtette ki, de kijelentette, hogy Baranyában és Bácsbodrog megyében nemzetiségi kérdés is van. A belügyminiszter e napon elhangzott beszédére hivatkozva hangsúlyozta az önmegtartóztatás szükségességét, nem szabad rövidlátónak lenni és elragadtatni magunkat, de nem derült ki, hogy ezen mit értett, hiszen az előzőkben éppen az ellenkezőjét bizonyította. Jelezte, hogy a földreform törvény végrehajtása és a telepítési kérdés szétválik, de továbbra is a földalap képezi tevékenységük bázisát. Félhavonkénti jelentést kért.

58 A földreform végrehajtásával kapcsolatos felmérő munka 1945. augusztus végén még nem záródott le. A Népgondozó Hivatal 11/2976/1945. számú utasításával összeíratta a telepeseket, tekintet nélkül arra, hogy melyik hatóság (hivatal, szerv, párt, vagy személy) telepítette le. Minden községben név szerinti kimutatásba foglalták őket a következő adatokkal: személyi adatok; a gyermekek száma, honnét települt és mikor (község, megye); milyen hatóság, milyen számú rendeletével történt a település; melyik rendelet alapján történt; milyen ingatlanjuttatásban részesült; milyen állampolgárságú, anyanyelvű, nemzetiségű, vallású; miért hagyta el állandó lakhelyét; milyen ingóságokat hozott magával; politikailag, rendőrhatóságilag igazolt-e; jegyzet. Intézkedett a Horvátországból beszivárgottak felülvizsgálatáról is, akik szerinte politikailag megbízhatatlanok, nem magyar anyanyelvűek. Eltávolításukat indítványozta, illetőleg csak akkor maradhatnak helyükön, ha a kerület- és körzetvezetők vizsgálatainak eredménye szerint alkalmasak és jogosultak a letelepedésre. Felhatalmazta a dél-magyarországi kirendeltség vezetőjét arra, hogy a kifogás alá esőket telephelyük azonnali elhagyására hívhassa fel.

59 A Népgondozó Hivatal Délnyugat-magyarországi Kirendeltsége munkáját meghatározó értekezletek közül az 1945. július 19-én Szekszárdon tartottat ismerjük, melyen jelen voltak a kerületvezetők Tolnából és Somogyból. A főosztályvezető ekkor ismertette a Belügyminisztériumban és a pártközi értekezleten kialakult legfontosabb telepítési irányelveket.