Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

A népesség anyanyelvi összetételének vizsgálata azonban már a lakosság jelentős arányú kicserőlédését mutatja. A régióban a magyar anyanyelvűeknek az 1941. évi 79,0%-os aránya 97,4%-ra emelkedett. Vele szemben a német anyanyelvűeké 18,5%-ról 0,9%-ra, a horvátoké 1,3%-ról 0,7%-ra csökkent. A magyar anyanyelvűeknek emelkedése országos jelenség: 92,9%-ról 98,6%-ra változott. A németek és horvátok arányának csökkenése is észlelhető az országos adatokból. A németek aránya 5,1%-ról 0,2%-ra, a horvátoké 0,4%-ról 0,1%-ra változott. Területünkön a legkisebb magyar anyanyelvű részarányt 1941-ben Baranyában észlelték (67,8%), majd Tolna következett (72,5%) és végül Somogy (95,2%), jelentősen meghaladva az országos átlagot is. Természetesen figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az anyanyelv megoszlás megváltozását nemcsak a lakosság kicserélődése, hanem bevallásának készsége is befolyásolta. Korábbi tanulmányunkban már utaltunk rá, hogy az itt élő nemzetiségek nagyrésze is magyar anyanyelvűnek vallotta magát 1949-ben, míg fordított helyzettel is találkoztunk 1941-ben.

4 A vándormozgalom nagyságára következtethetünk az 1949. évi népszámlálás adatainak születési hely szerinti feldolgozásából. Szembetűnő, hogy a helybenszületettek aránya lényegesen elmarad az országos 56,8%-tól, és ezt az arányt külön-külön sem éri el egyik megye adata sem. Az ugyanabban a megyében születettek aránya Tolnában eléri, a többi megyében lényegesen meghaladja az országos átlagot, melyből a megyén belüli intenzív migrációra következtethetünk, ami elsősorban Somogyra jellemző, de Baranyában is jelentős. A Magyarország egyéb területein születettek aránya a régióban magasabb az országos 16,6%-osnál. Baranyát jellemzi ez elsősorban, de az átlagosnál jelentősebb Tolnában is. Somogyban az országosnál észlelt kisebb arányból következik, hogy a megyén kívülről jelentősebb betelepedés nem történt, legalábbis nem akkora, mint az intenzívnek minősíthető másik két megyében. Figyelmet érdemel a Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában születettek 2,7-2,7%-os aránya, amely a meneküléssel és a lakosságcserével hozhatók összefüggésbe. A máshol születettek egyrésze természetesen 1941 előtt érkezett. A már közzétett statisztikai adatok elemzésekor felvetődik a ki- és betelepedés kérdése, de azok alapján határozott választ még nem tudunk adni arra, hogy kik, mikor, honnan és hová telepedtek. Nem állapítható meg a háborús emberveszteség, a deportáltak és elmenekültek, a jóvátételi közmunkára elszállítottak és a kitelepített németek száma. Nem ismerjük az e területre menekültek, a deportálásból, a frontokról, a menekülésből és a jóvátételi közmunkából visszaérkezettek, a földreform során letelepítettek, a Magyarország és Csehszlovákia között létrejött lakosságcsere-egyezmény alapján betelepítettek számát sem. Munkánkban mindezeket a kérdéseket kíséreljük megválaszolni a közigazgatási szervek: főispáni, alispáni, főszolgabírói iratok, valamint a telepítést végző szervek: földhivatalok, népgondozó hivatali kirendeltségek, a Kitelepítési Kormánybiztosság és az Áttelepítési Kormánybiztosság iratai alapján, A rendkívül nagy mennyiségű iratanyag feldolgozása után már most kijelenthetjük, hogy ezt a feladatot teljes pontossággal elvégezni nem lehet. Az itt élő népesség ugyanis évekig olyan nagy intenzitású mozgásban volt, hogy a hatóságok teljesen pontos adatokat nem vehettek fel és a felvett adatok is bizonytalanok, mert amire az összesítések (adatfelvételek) elkészültek, a menekültek és a telepesek addigra már más helyre költöztek, igaz, általában régión belül maradtak. Megállapításaink, adataink ezért csak a főbb tendenciák bemutatására alkalmasok. Teljesen hitelesen vetik fel viszont a korábban is ittélők (őslakosok), a kitele-