Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Cseresnyés Ferenc: Az 1947.-48 évi baranyai telepítések néhány dokumentuma

szétszórtan érkeztek és nehézségeik következésképpen nem ölthettek kollektív jelleget. 1947 tavaszán a németlakta baranyai községekben — mint említettem 850-900 szlovákiai magyar családot tartottak elhelyezhetőnek, ugyanakkor a már kielégített belső földigénylő, és a menekült családok együttes száma jócskán meghaladta a nyolcezret.

28 A felvidékiek kérelmeit az Egyezmény keretében települő, vagyonosabb telepesgazdák írták. Nem lehet vitatni, hogy a tartós meghurcoltatás kifejlesztett bennük bizonyos túlérzékenységet.

29 Ez azonban inkább a panaszoslevelek hangnemében tükröződik, nem a sérelmek eltúlzásában. Új otthonaikba, a baranyai falvakba kerülve gyorsan kiderült, hogy a telepítő szervek gondoskodása, juttatási javaslatai annyit értek, amennyit a községi népi szervek (NB, UFOSZ, FÉKOSZ, Termelési Bizottság) elismertek, illetve hajlandók voltak végrehajtani.

30 Az első csalódások idején „szerencsétlenségük" okát leggyakrabban a községi elöljáróságok „svábpártolásában" látták, vagy pedig az UFOSZ-vezetőség és tagság visszaéléseiben. Kétségtelen, hogy érkezésükkor — 1947 tavaszán - még bőven találkozhattak, ill. szembekerülhettek kitelepítésre váró volksbundosokkal, de előfordult, hogy ebbe a kategóriába sorolták az 1948 elejétől többségbe került „anyanyelves" németeket is. Tény, hogy elhelyezkedésük és kielégítésük szempontjából az utóbbiak sem jelentettek kisebb akadályt.

31 A belső telepesek szorosra zárva soraikat, az UFOSZ-vezetőség védőszárnyai alatt ugyancsak ellenségeskedve tekintettek a „privilegizált" érkezettekre. A telepítő szerveknek közöttük kellett - ha a feladatukat el akarták látni - gyakorlatilag mindenkinek sérelmet okozva, „méltányosan igazságtalannak" lennie. A panaszoslevelek minden felsorolásnál jobban tükrözik a nehézségeket, amelyek többször elvezettek a határozott továbbköltözési szándékhoz is.

32 Az 1948 utolsó harmadában érkezett szlovákiai magyarok a német kitelepülés megszűnése, az összetelepített németek elhelyezésének szükségessége következtében a korábbinál is korlátozottabb lehetőségekkel találták szembe magukat. Abban is kilátástalanabb volt a helyzetük, hogy 1948 elején a korábbi telepesek megkapták telekkönyvi végzéseiket s ezzel szűkült földkielégítési forrásaik egyike. Telepítő szerveik, érdekvédelmük leépítése folytán, problémáik háttérbe szorultak.

33 A fentiekből következően a németek voltak a legpasszívabb szerepre kárhoztatva. A levelekből mégis az látszik, hogy helyismeretük - szülőfalujukról volt szó -, számbeli fölényük, összetartásuk gyakran többet ért, mintha külön érdekvédelmi szervük lett volna. Eddig elégnek mutatkozott a németeket két kategóriába, a kitelepülésre kötelezettekre, ill. a mentesített „anyanyelvesekre" osztani, pedig belülről tekintve e kategóriák jóval differenciáltabbak voltak. A volksbund listán szereplők között volt nem egy olyan, aki a vagyonelkobzási határozat kézbesítésekor értesült arról, hogy szerepel a névjegyzéken, holott ő sohasem lépett be a szervezetbe; az SS-be kényszerrel besorozottak esete is gondot okozott; nem mindig sikerült megtalálniuk a fórumot, ahol igazolást nyerhettek.

34 Soknak kellett közülük külsőségek alapján Németországba távoznia. A kitelepítésre kötelezettek kérelmeit - nem szólva a számtalan volksbund-listáról való törlés iránti kérelemről olyan személy levelével illusztráltam, aki 1941-ben német anyanyelvűnek és nemzetiségűnek vallotta magát.

35 Jóval több panaszoslevelet írtak a már sokat emlegetett „anyanyelvesek". A kitelepítés kezdete előtt megkapták mentesítésüket a kitelepítő oszlop illetékes miniszteri biztosától, a vagyonelkobzás és a kitelepülési kötelezettség alól. Ez akkor is helyeselhető, ha tudjuk, hogy közülük sokak számára a „magyar nemzetiségű" kategória választása 1941-ben nem feltétlenül jelentett Hitler-ellenességet, poli-