Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A nemzetiségi nyelvtanítás a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszak oktatásügyi statisztikájának tükrében

Külön tanulmány tárgya lehetne, hogy az ellenforradalmi korszakban egymást váltó kisebbségi iskolarendszerek, típusok, valamint a hol erősebben, máskor gyengébben érvényesülő „kisebbségi iskolatörvények" következtében, néha ellenére, a nemzetiségi kisebbség falvaiban működött iskolákban a tankötelesek nyelvi ismeretei, pontosabban anyanyelvi műveltsége, hogyan alakult. Balázs Ferenc rendíthetetlen híve volt annak a törekvésnek, hogy az ország nemzetiségi oktatási rendszere olyan módszerekkel és iskolaformákkal, tantervvel és tanmenetekkel működjön, amely tökéletesíti az anyanyelvet, ugyanakkor jó színvonalon biztosítja — a kisebbségek sérelme nélkül — az anyanyelv elsajátításával egyidőben, a magyar nyelvet is. Mint országos nemzetiségi szakreferens és iskolai szakfelügyelő 19381944 között az anyanyelvi tudásszint felmérésével és statisztikájának kidolgozásával nagyon sokat foglalkozott. Munkája ezt lehetővé tette, mert az egész Dunántúlon végzett iskolalátogatásai során ellenőrizte, felülvizsgálta és korrigálta a saját próbái segítségével a beiratkozott iskolakötelesek anyanyelvi és magyar tudását. Számtalan jelentésében, amelyeket Teleky Pálhoz, majd annak halála után Beyer Edéhez, a kultuszminisztérium nemzetiségi iskolaügyi szakértőjéhez küldött, azt bizonyította, hogy a szerb iskolákban a tanulók anyanyelve a legcsekélyebb mértékben sem erodálódott, tekintettel ezeknek az iskoláknak az autonómiájára, tisztán szerb tannyelvére. A magyar nyelv elsajátítása azonban 1941-ben is minimális, ami ,,a szerbség különállását, nehéz egzisztálását még jobban fokozza . . .". A horvát, sokac, bosnyák, bunyevác, szlovén nyelv, mint anyanyelv tanításáról, eredményéről lesújtó véleménye volt. Szerinte a kormányzat, az egyházi iskolai főtanfelügyelet, a kerületi iskolai tanfelügyelet látóköréből kiesett a ,,. . . délszláv népi csoportok nyelvi ügyeivel való törődés, noha e népcsoportok a magyarsággal együttérezve inkább együtt tartva és összetartva élnének, mint németségünk, amelyet elfordított a nemzeti szocializmus. A német területek anyanyelvi kultúrája a gyakori szisztémaváltozások ellenére fejlődött.

66 Több száz jelentéséből tudjuk, hogy az iskolák által nyilvántartott nemzetiségi tanulók nyelvtudását személyesen ellenőrizte és módosításokat vitetett keresztül, megállapítva, hogy kiknél kell a magyar nyelvtudást, kiknél az anyanyelvet és kiknél mind a kettőt feltüntetni az iskolai törzskönyvekben, naplókban. Minden iskolalátogatást követően pontosan regisztrálta a tanulók nyelvtudásának megoszlását. A látogatásai alatt órákon és szünetekben, távolabbi kiszállásai alatt, órák után, személyes beszélgetésekkel ellenőrizte az iskolai dokumentumokat, amelyekben a tanulók származására, iskolai nyelvtudására vonatkozó megállapítások voltak. A gyermekekkel való beszélgetéseiről több jelentésében számolt be. 1942-ben azután látogatásainak pontos számanyagából kitűnő statisztikát készített a Dunántúlon meglátogatott iskolák tanulóinak anyanyelvi és magyar nyelvi tudásáról. Mi az alábbiakban csak az általunk vizsgált terület három megyéjének anyagát közöljük annak a dokumentálására, hogy a második világháború idején milyen jelentős aránya tudta a saját anyanyelvét, s milyen volt a nemzetiségi lakosság iskoláskorú generációjának magyar nyelvtudása.