Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A nemzetiségi nyelvtanítás a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszak oktatásügyi statisztikájának tükrében
pítása előtti szülői titkos szavazások lebonyolítása alkalmával Bäsch Ferenc, Müller Henrik személyesen jelent meg. A ,,. . . helyi csoport aktivistáinak terrorja mellett az is hatott, hogy a két vezér nyíltan a teljes német nyelvű oktatás bevezetése mellett agitált. . ." 57 A felügyelet során keletkezett Balázs Ferenc-féle jegyzőkönyvekben 1939-ben 31 esetben van nyoma annak, hogy a Volksbund már nemcsak a tanítási nyelv és az egységes rendszer megváltoztatását követelte, hanem a teljesen német tannyelvre való áttérésen túl az iskolák átszervezését is felvetette. A Volksbund társulati formát ,,. . . a népi németség érdekeinek egyedül megfelelő művelődési és politikai formának tartva . . Z' 58 Hidason a Volksbund „terrorizálta a lakosságot és a tanítók helyzete, akik németek, de szemben állnak a pángermán mozgalommal, lehetetlennévált..." 59 Az egységes rendszerre kijelölt iskolák ténylegesen 1938. tanév második félévében kezdtek - nagy nehézségek árán — működni. Ekkor még senki sem gondolta, hogy e rendszer alig ér meg három tanévet. A magyar-német ún. „kisebbségi megállapodás", amely 1940. augusztusban került aláírásra és a jegyzőkönyv a 8490/ 1940. M. E. sz. alatt közzétételre, kimondotta a ,,. . . német népcsoporthoz tartozó személyek gyermekeinek lehetővé kell tenni, hogy ugyanolyan feltételek mellett, mint amilyenek a magyar iskolákra érvényesek, német népi iskolákban nevelkedhessenek .. ." 60 E megállapodásnak nyilvánvalóak voltak a következményei. A német lakta területeken teljes anyanyelvi oktatást kívánt. A közben elért revíziós területvisszacsatolások révén a kormányzatnak számolni kellett a német tömegek gyarapodásával. Az sem volt ismeretlen a minisztériumi tanügyirányítás előtt, hogy a jugoszláviai németek iskoláiban a tanítás — tekintettel az ottani nemzeti szocialista mozgalom erejére, már korábban tisztán németül folyt. Ezeket az „eredményeiket" nem kívánják feladni. Számolt a VKM a szatmári németséggel is. Mindezek a körülmények arra kényszerítették a magyar kormányt, hogy 700/1941. M. E. sz. rendeletben újra szabályozza a nemzetiségi oktatás ügyét. Érdekes módon a kormányrendelet a 4800/1923. M. E. rendelet kiegészítése, illetve módosítása képpen került kiadásra, amelynek teljes végrehajtására korábban sem került sor. A rendelet első három paragrafusa a következőképpen intézkedik: 1. §. Azokban az iskolákban (osztályokban), amelyekben a nyelvi kisebbségekhez tartozó gyermekek oktatása az 1935. évi 11.000. M. E. sz. rendelet szerint történik, azokat a tantárgyakat is anyanyelven kell tanítani, amelyeket ez idő szerint magyar nyelven tanítanak. 2. §. Azokban a községekben, illetve iskolai körzetekben, amelyekben a nyelvi kisebbséghez tartozó tanköteles (15 éven aluli) gyermekek szülői, gondviselői kívánják — a VKM a helyi viszonyok figyelembe vételével — a miniszterelnökkel egyetértően elrendelheti, hogy a tanítás további intézkedésig a 11.000/1935. M. E. sz. r. 1. §-ának 3. és 4. bekezdésében szabályozott egységes rendszer szerint történjen. 3. §. A magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó jogszabályok érintetlenül maradnak. Ha összehasonlítást teszünk 1923, 1935. és az 1941. évben kiadott rendelkezések között, azok végrehajtási utasításait, valamint a gyakorlati kivitelezését megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a fejlődés oda tért vissza, ahonnan 1923-ban a 4800/1923. M. E. sz. rendelet a kisebbségi szisztémákat elindította. Ez a megállapítás a jogforrásokra érvényes elsősorban. 1941. évi törvénnyel 61 ismét érvénybe lépett a teljes, vagy tisztán anyanyelven tanító tagozat („A" típus), az egységes rendszer fenntartásával a vegyes („B") típus. Azzal, hogy az új rendelet a 11 000/