Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)
rokkal és az „ezeréves alkotmány áldásos hatását" csupán egyes elemek próbálják mesterségesen szétrombolni. 15 A Kisgazdapárt ugyanakkor körlevélben és a gyűléseken utasította vissza a közigazgatás ama kategorikus véleményét, mely „a magyarul beszélő szorgalmas földműveseket" sommásan, megkülönböztetés nélkül pángermánoknak minősíti. 16 A választásokon két választókerület csatározásai keltetfék fel a közigazgatás és a sajtó figyelmét, a szomszéd vármegyében a bonyhádi, Baranyában a villányi, melyekben a Kisgazdapárt részéről Bäsch Ferenc, illetve Riesz Ádám vette fel a küzdelmet a kormánypárti képviselőkkel. A két kerület a vármegye számára nemcsak pártpolitikai vetélkedést, hanem ideológiai harcot is jelentett, mert ,,a magyar állameszme hívei" álltak szemben a „hazafiatlan erőkkel". Míg Heckenberger Konrádot, a volt villányi Egységes párti képviselőt a megye és a kormányhű lapok minden lehetséges módon támogatták, addig a Riesz iránti ellenérzést a végletekig fokozta a képviselőjelöltnek a Sonntagsblattban március 24-én megjelent nyilatkozata, melyben kötelezte magát arra, hogy csatlakozik a német mozgalomhoz, belép az Egyesületbe, támogatja a szervezet további kiépülését és méltányos kulturális törekvéseit. 17 A sajtó ugyan nem értesült róla, de a helyi szervek felfigyeltek a tényleges pángermán agitációkra is. A hegyháti főszolgabíró a Mágocs és Mekényes községekben látogatást tett, s németországi náci sajtótermékekre (Völkischer Beobachter, Angriff) előfizetőket gyűjtő ügynök tevékenységéről tett jelentést és a nemzeti szocializmus céljait ismertető röpiratok osztogatásáról is beszámolt. 18 Ha a szűkebb régióból nem is tudtak példát meríteni, a lapok annál nagyobb terjedelemben foglalkoztak — az ingadozó választók megnyerése érdekében - a „hitlerista agitáció Tolna megyei államromboló tevékenységéről", azonban ez a szemléletmód elmosott minden különbséget a valóban létező pángermán akciók és a jogos sérelmek elleni küzdelem között. Ebből az alapállásból támadta például a Dunántúl a kormány „túl liberális" nemzetiségpolitikáját és a névmagyarosítás elhanyagolását. 19 A választások előtti nemzetiségi mozgolódás a kormány figyelmét is felkeltette - március 30-án Kozma Miklós belügyiminiszter érkezett Bonyhádra és ugyanaznap látogatást tett néhány baranyai községben is (köztük Villányban is). Bár hangsúlyozta, hogy nem kortesútra jött, jelenléte nemcsak a kormánypárti képviselők megválasztását volt hivatva támogatni, hanem a választások során felmerült nemzetiségi ellentéteknek a német-magyar külpolitikai viszonyra ható negatív tendenciáit is igyekezett lecsillapítani. Megállapítása szerint a két ország közötti barátságos kapcsolat egyébként is kizárja, hogy a német kisebbségnek sérelmei lehetnének. 20 Heckenberger bukása óriási csalódást keltett s erről a helyi lapok - a Kisgazdapárt mohácsi lapját, a Dunavidéket kivéve - „Heil Hitlerrel szavaztak a villányi kerületben Heckenberger ellen" címmel számoltak be és hangoztatták, hogy ez a győzelem a pángermán törekvéseket még nyíltabbá teheti. 21 A Kisgazdapárt helyi vezetői természetesen tiltakoztak az eredményeket nagynémet agitációkkal magyarázó felfogás ellen. A megválasztott képviselő felelőtlen híresztelésnek minősítette azt is, hogy egyáltalán létezne ilyen mozgalom a megyében s egyben cáfolta, hogy megválasztásához a nemzetiségi kérdésnek köze lett volna. 22 A Dunavidék nemcsak Riesz hazafiasságát hangsúlyozta, hanem ígéretet tett arra is, hogy a németség mozgalmait — ha ilyeneket tapasztalna - leszereli. 23 A vármegye vezetőit Riesz első képviselőházi felszólalása valóban megnyugtathatta: a képviselő kijelentette, hogy a németség nemzeti szempontból a legmegbízhatóbb és meg van elégedve kulturális helyzetével, nem kívánja a tisztára német nyelvű oktatást. 24
