Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

Hajdú Gyula kiutasítása után Linder Béla került előtérbe a pártszervezetben, mivel Polácsi Jánost, a szerbek agent provocateurjét már előzőleg kizárták onnan. Linder 1921. február 19-én javaslatot nyújtott be a pártvezetőségnek, hogy helyezze hatályon kívül a két hónappal korábban hozott és heves vitát kiváltott határozatot. A pártvezetőség kétharmados többséggel fogadta el a javaslatot.

68 ,,A nagy többség kívánsága az, hogy a hatalmat különösebb nyomás nélkül és a jelen időben ki ne adjuk kezünkből" - írta Linder Hajdú Gyulának, habár Pécsett protektorátusi állapotok uralkodtak. Ha Raie főispánnak nem tetszett Lindernek valamelyik intézkedése, egyszerűen hatályon kívül helyezte. Pl. engedélyezte egy kaszinó további működését, amelyet Linder előbb bezáratott, mint ellenforradalmi elemek gyülekező helyét, vagy szabadlábra helyezte Steinmetz városi tisztviselőt, akit Linder letartóztatott. Linder az 1921. április 17-i városi közgyűlésen azt javasolta, hogy kérjék a szerb megszállásnak a békeszerződés megkötésétől számított legalább öt évig tartó meghosszabbítását. Mivel azonban Linder nem kérte ki a pártvezetőség előzetes jóváhagyását, ezért ott kérdőre vonták. Linder azzal védekezett, hogy ezt a javaslatot a megszálló hatóságok sürgős követelésére nyújtotta be és az idő rövidsége miatt nem volt módjában előbb beterjeszteni a pártvezetőségnek. A következő napon mind a Linder által instruált Munkás, mind pedig a szerbek által finanszírozott Pécsi Újság egyaránt támogatja a határozatot. Utóbbi azonban rövidesen Lindert is támadja, sőt kijelenti: ,,Az ötéves megszállás nem megoldás, mert rendezett közjogi állapotot kell teremteni, vagyis az annexiót." Linder kapkodó magatartása miatt a párttagok tömege elveszítette bizalmát mind a pártszervezethez, mind pedig a városháza vezetőségéhez. Linder e megszállás meghosszabbítását követelő határozattal elutazott Belgrádba és azt memorandum formájában személyesen adta át Pasié miniszterelnöknek, valamint a román, csehszlovák és az olasz követnek. Pasié természetesen szívesen fogadta a memorandumot és megígérte neki, hogy azt Párizsba a Nagykövetek Tanácsának továbbítani fogja. A román és a csehszlovák követ is biztosították Lindert, hogy kormányaik a memorandumot támogatni fogják. Az olasz követ viszont nyíltan megmondta neki, hogy eljárását határozottan rosszallja az angol és a francia követ pedig egyáltalán nem volt hajlandó Lindert fogadni.

69 A kiürítésre vonatkozó tárgyalások már 1921 tavaszától folytak. A budapesti antantmisszió előbb R. Foster angol őrnagyot bízta meg a tárgyalások vezetésével, majd a pécsi antantmisszió élére F. W. Gösset angol ezredest állította, beosztva mellé a már említett Foster angol, Derain francia őrnagyot és Mando olasz századost. Gösset ezredesnek már volt gyakorlata területátadási kérdésekben, hiszen az előző évben a karinthiai népszavazásnál működött közre. A magyar kormány bádoki Soós Károly altábornagy, akkori kaposvári körletparancsnokot bízta meg a szerbek által kiürítendő terület visszafoglalásával, mint ,,déli végeken vezénylő tábornokot", akinek ideiglenesen a polgári igazgatás vezetését is el kellett látni. Melléje delegálta a belügyminisztérium mint polgári kormánybiztost Kiszely Gyula miniszteri tanácsost, azonkívül a minisztertanács egy-egy miniszteri biztost nevezett ki Baranyába, Duna-Tisza közbe (Szeged nélkül), Szeged és környékére, valamint Pécsre és Mohács város és környékére.

79 A pécsi szerb hatóságok 1921. június 29-én, Péter és Pál napján nagy ünnepséget rendeztek a Széchenyi téren, amelyet Dobrovits Péter festőművész ez alka-