Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

gyarországi Pártja részének tekintette, a szerb királyi kormánynak tehát sem belsem külpolitikai okokból nem volt érdeke, hogy különösképpen pártfogolja. A szocializálás bármilyen formájáról Pécsett szó sem lehetett. A félhivatalos szerb álláspontot a Baranski Glasnik 1920. november 27-i száma tükrözi, amely azt írja, hogy a szerb hatóságok csak úgy hajlandók támogatni Hajdú Gyulát, Lindert, Lovászy Mártont és Jászit, ha Baranyának az ún. Cvijic vonalig terjedő részét, beleértve Siklóst, Villányt és Mohács várost, átengedik a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak. Azaz segítséget nyújtanak az októbrista, sőt kommunista politikai vezetőknek ahhoz, hogy megbuktassák az ellenforradalmi rendszert és megszerezzék a hatalmat, de ennek árán Baranyának csak Dunaszekcső, Máriakéménd, Pécsudvard, Szabadszentkirály feletti részét tarthatják meg. Jásziék nem vállaltak ilyen kötelezettséget. Ezt a közleményt magyarra fordítva röpiratként is terjesztették, de olyan disszonáns visszhangot keltett, hogy hét hónap múltán az annexionisták szócsöve, a Baranyai Magyar Újság 1921. július 31-én már az ellenkezőjét írta. Ekkor azt hangoztatta, hogy ha sikerül a Károlyi-Jászi-féle kormányt nyeregbe ültetni, akkor az S. H. S. királyság nemcsak Pécs és Baranya kiürítésére, de egyéb határkiigazításokra is hajlandó lesz.

63 A pécsi polgárság Horthy-ellenes megszervezését dr. Hoffmann Ottó volt országgyűlési képviselő vállalta, akinek sikerült bekapcsolni a szervezési mozgalomba Lovászy Mártont is. Lovászy ebben az időben Jugoszláviának ítélt dél-baranyai Kiskőszegen (ma: Batina) élt, ahol szőlője volt. A Hoffmann-csoport megrendezte 1920. december 12-én a pécsi Vigadóban azt a népgyűlést, amelyen felszólalt Lovászy is. Elutasította az annexionista terveket, kijelentette, hogy nemcsak magyarok, de szabadok is akarnak lenni. A munkásságot felszólította, hogy ossza meg hatalmát a polgársággal és a földműves néppel, ugyanakkor helytelenítette, hogy a polgárság legutóbb tömegesen távolmaradt. A továbbiakban a következőket mondta: „Forduljunk a megszálló hatóságokhoz azzal a kéréssel, hogy vegyük mi magunk kezünkbe a magunk sorsának intézését. Aztán ez a három társadalmi osztály teremtse meg itt a békét, nyugalmat, és akkor ezzel a példaadással olyan vonzóerőt fogunk gyakorolni Magyarországra, hogy Magyarország népe mindent el fog követni arra, hogy ezek az állapotok ott is megvalósuljanak." A népgyűlés Lovászy javaslatára ezt a határozatot hozta: ,,Pécs város és Baranya megye megszállt területének polgársága és földművelő népe 1920. december 12-én tartott népgyűlésen kijelenti, hogy megnyugvással veszi tudomásul a trianoni béke ama rendelkezését, hogy a területet Magyarországhoz visszacsatolandónak rendeli. Egyben kijelenti, hogy a Magyarországon uralkodó politikai rendszert elítéli, annak további fennmaradását úgy belpolitikai, mint külpolitikai okokból végzetesnek, károsnak tartja . . . Minthogy ez a magyarországi politikai rendszer a további megszállást provokálja, arra kérjük a megszálló hatalom kormányát, hogy e területen engedélyezze a lakosság polgári önkormányzatát, amelyet a demokrácia elveinek megfelelően a társadalmi, nemzetiségi és felekezeti béke alapján, a gazdasági és szociális érdekek védelmére kívánunk megvalósítani."

64 Hajdú Gyula most háromtagú küldöttség élén Belgrádba utazott, hogy a fenti népgyűlés határozatára támaszkodva a Magyarországnak visszaítélt terület önkormányzatát, az adókivetési jog átengedését és a dinárvaluta bevezetését szorgalmazza, de csak nem kötelező formában tett ígéreteket kapott. Erre a pécsi szocialista pártszervezet 1920. december 19-én kiáltványt bocsátott ki, amelyben egyaránt bírálta a Horthy-rendszert és a belgrádi kormányt is, kijelentve, hogy a város igazgatásának felelősségét tovább nem vállalja. A belgrádi kormány, amelynek