Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

kációs vonalon nem fordultak elő incidensek, de a magyar hadikövetekre tüzeltek. A szerbek újságokban közhírré teszik, hogy nem hajlandók kiüríteni Baranyát és csak az erőszaknak fognak engedni. Szigetvár, Apáti, Merenye, Tótszentgyörgy, Nagydobsza és Istvándi községek lakosainak küldöttsége a magyar nemzeti hadsereg védelmét kérték Németladon a somogyi csendőrtartalékezred III. zászlóaljának parancsnokságától a szerbek túlkapásai ellen. Az érsekcsanádi szivattyútelep védanyagát szerb katonák elhurcolták Bajaszentistvánra, ezért Érsekcsanádra december 5-én csendőrtartalékot rendeltek.

56 Időközben Pandurovic kormánybiztos főispán eltávozott Pécsről és helyét Raie eddigi alispán foglalta el. Vu/cíc Koszta ezredest, aki magyar kapcsolatai miatt nem kívánt személlyé vált, a pécsi katonai parancsnokság élén Colakantic ezredes váltotta fel. Raie a megszüntetett Narodna Uprava embere volt, aki Baranyát és Észak-Bácskát a belgrádi kormány ellenére is megtartotta volna Jugoszláviának. Azon meggondolás alapján, hogy mindig a hatalmon levő magyarországi rendszer ellenzékét érdemes támogatni, hozzájárult, hogy a pécsi szocialista pártszervezet 1920. február 26-án nyilvános népgyűlést rendezzen a Majláth téren. A SomogyiBacsó-féle gyilkosság hatása alatt a népgyűlés résztvevői olyan határozati javaslatot fogadtak el, hogy a Horthy-hadsereg bevonulását nem akarják, de követelik, hogy a Magyarországhoz visszacsatolandó terület addig maradjon jugoszláv megszállás alatt, amíg Magyarországon legalább is olyan demokratikus rendszer nem kerül hatalomra, mint amilyen Károlyi Mihály kormánya idején volt. Hasonló gyűléseket tartottak Mohácson, Szigetváron, Pécsváradon és másutt is. A magyar békedelegáció eleve lemondott Horvát-Szlavonországról, de a többi elcsatolandó területen népszavazást követelt, amely ellen a jugoszláv, román és csehszlovák békedelegáció közös jegyzékben tiltakozott a békekonferencián. Ezt a jegyzéket még betekintésre sem adták át a magyar delegációnak. A tiltakozás eredményes volt. Válaszul gróf Apponyi Albert megtagadta a békeszerződés aláírását és elutazott Párizsból. Ha a magyar kormány a békeszerződést 1920. július 4-én utóbb aláírta, csupán azért tette, mert hadseregének nem volt kellő tüzérsége és repülőparkja és biztos tudomása volt róla, hogy a peremállamok készen állanak az intervencióra.

57 A belgrádi kormány kísérletei, hogy a trianoni békeszerződés aláírása után aláírási akciók megszervezése útján érje el északi határainak korrigálását, az irodadalomból ismeretesek. Erre Baján is a szocialista pártszervezetbe beépült ügynökeit használta fel. A bácskai bizonytalan helyzetre jellemző, hogy Szabadkán is magyarbarát puccskísérletet lepleztek le. A statáriális eljárás folyamán hét résztvevőt halálra ítéltek, de Sándor régens-herceg megkegyelmezett nekik. Ezután a szerbek megrostálták a nekik ítélt területek közigazgatási tisztikarát és elbocsátották, azokat, akik nem tették le az esküt. Ekkor mondott le Zomborban dr. Szabovljevits Dusán alispán és átment Magyarországra.

58 Ugyanilyen erélyesen léptek fel a szerbek Baranyában is. Pécsett 1920. július 15-én az odaérkezett antantmissziónak egy küldöttség emlékiratot nyújtott át, amelyben követelték, hogy a szerb katonaság és a hivatalnokok a békeszerződés betűjének megfelelően Pécsről és Baranyából vonuljanak ki. Raie főispán erre az emlékirat értelmi szerzőjét, Fischer Ferencet (aki a magyar uralom helyreállta után Pécs és Baranya főispánja lett) internáltatta. Törvényes úton még hadbíróság előtt sem vonathatta felelősségre, mert nem volt rá jogalap. Valószínűleg Raie kezdeményezésére küldte ki a pécsi szocialista pártszervezet Belgrádba Polácsi Jánost, a pártszervezet ún. annexionista szárnya egyik vezéralakját, hogy Baranya ügyében a jugoszláv kormányhatóságokkal tárgyaljon. Polácsi János belgrádi út-