Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

dosítása végett, meg akarván szerezni egyrészt a még magyar birtokban levő Vendvidéket, másrészt a Dél-Dunántúl és Bácska azon részét, amelyet a béketervezet értelmében vissza kellett volna adnia Magyarországnak, a szegedi háromszögről nem is szólva. Sikerült kieszközölniök, hogy először is július 9-én megkapták a Vendvidéket (a szintén igényelt Szentgotthárd nélkül), augusztus 1-én pedig Baranya délkeleti szögletét. A szerbek Bajára vonatkozó igényét elutasították.

32 A vég/eges határvonalat 1919. augusztus 25-én állapították meg és ennek értelmében Baranya vármegye mintegy 22,4%-a, 1193 km

2 terület jutott Jugoszláviának, 34 községgel, amelynek lakosai közül 14 057 szerb, horvát és sokác, 20731 magyar és 14 576 német. A Jugoszláviának ítélt Vendvidék 950 km

2 területén 92 000 ember élt, akik közül 15 000 volt magyar, míg a vendek (szlovének) száma kb. 69 ezerre becsülhető.

33 Az irodalomban közkeletű megállapítást, hogy e két területet a Szerb-HorvátSzlovén Királyság kompenzációként kapta Temesvár és Klagenfurt fejében, még azt kell hozzátenni, hogy Temesvárott 1918. december 21-én, tehát szerb megszállás alatt népszámlálást rendeztek, amely alkalommal 75 332 polgári lakosból 56,6% magyar, 27,5% német, 8,1% román., 3,6% szerb és 2,9% (2175) zsidó nemzetiséget vallott, de izraelita vallást 7646.

34 Elenyésző volt a délszlávok (recte: szlovének) száma Klagenfurt városában is, ahol tehát a népszavazás végrehajtása esetén döntő vereséget szenvedtek volna. Pécs 49 822 lakosából, amelyet a szénbányák miatt akartak megtartani, 688 volt horvát és 125 szerb anyanyelvű, negyvenötezer pedig magyar. Ez volt a háttere annak, hogy a szerb hatóságok a proletárdiktatúra alatt nemcsak a szerb és a közömbös sokác falvakban agitáltak, de a magyar és német községek bíráit is csendőrségi presszióval kényszerítették olyan nyilatkozatok aláírására, amelyekben kérik Baranya (illetve Észak-Bácska) bekebelezését az SHSállamba. Májusban Pandurovic főispán maga vezetett küldöttséget Párizsba, hogy Baranyának elcsatolását a békekonferenciánál szorgalmazza. E küldöttség tagjai közt volt Draskovich Iván gróf, Keglevich Pál gróf, Andrits Tivadar volt országgyűlési képviselő. Ez a küldöttség azzal tért vissza, hogy Baranyából csak annak délkeleti szöglete lesz a délszláv királyságé.

35 A két gróf később amnesztiát kapott Horthy Miklós kormányzótól, ennek dacára a Nemzeti Kaszinóból törölték őket. ff. 1919. augusztus 3-án a belgrádi szerb sajtóiroda azt a megtévesztő közleményt adta ki, hogy a békekonferencia úgy határozott, hogy a Romániának ítélt Temesvár helyett az S.H.S.-királyság kárpótlásul megkapja egész Baranyát, Pécs városával együtt. Augusztus 6-án azonban már azt jelenti, hogy Baranyáról még nem született végleges döntés, ,,de az eddigi megállapodások szerint" annak déli része Barcs-Villány-Mohács vonaláig Jugoszláviáé lesz. Ugyancsak blöff volt a szerb sajtóiroda augusztus 23-i híradása, amely szerint „Parisból hivatalos értesítés érkezett, hogy az antant főtanácsa az S.H.S.-királyságnak egész Bácskát és Baranyát Baja, Mohács és Pécs városokkal ítélte oda, mert augusztus 25-én a területi bizottság ülésén a baranyai határt Dályok-Baranyavár-Torjánc vonalában állapították meg, a Bácskában már korábban megállapított vonalon pedig nem változtattak. Ezt viszon a szerb sajtóiroda nem adta hírül. De ezt megelőzően Pandurovic főispán kezdeményezésére a szolgabírói hivatalok presszionálták a baranyai falvak megfélemlített elöljáróságait, hogy határozatilag kérjék községüknek a Szerb-Hor-