Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

volt. Bácskában összpontosult a Duna-hadosztály 7-11 000 embere egy lovas- és másfél tüzérezreddel, Bánságban pedig a Morava-hadosztály (Grujic tábornok) 4000 fővel és 14 löveggel, valamint a 2. szerb lovas-hadosztály részei. Boszniában, Banjaluka körletében volt a Sumadija hadosztály (Muha tábornok 2000 emberrel és 2 üteggel). A francia hadsereg alakulatai közül a 76. hadosztály Újvidék körletében volt, ide tartozott a szegedi francia helyőrség is. A 11. gyarmati hadosztály Temesvár tájékán mintegy 7000 fővel és 6 üteggel csoportosult a Bánság miatt civakodó szerbek és románok közé ékelve.

19 A 214. francia hadosztály csapatai Szegedtől keletre, a Maros mentén állomásoztak. A túlnyomó erejű szerb és francia hadosztályokkal szemben a magyar tanácskormánynak még április közepén is csak 11 400 fegyveres állott rendelkezésére, éspedig a Mura-Dráva-vonalon Barcsig a 20. dandár, Barcstól a Dunáig a 44. dandár, Bácskában Sükösd-Algyő vonalában a 38. dandár és a Maros-vonal mentén a 6. hadosztály,

29 habár menekültek állandóan jelentkeztek. így a pécsi bányászok már a februári sztrájk idején szivárogtak át a demarkációs vonalon és jelentkeztek katonai szolgálatra Kaposvárott. Hajdú Gyula a proletárdiktatúra kikiáltása után Colakantic ezredestől határátlépési engedélyt kért Kaposvárra azzal az indokolással, hogy vissza akarja hívni az odaszökött pécsi bányászokat. Az engedélyt megkapta, mert a szerbeknek nemcsak a pécsi szén kellett, hanem a hozzá való munkaerő is. Hajdú azonban nem tért vissza Pécsre, hanem Budapestet is megjárva kinevezték a 44. vörös dandár politikai megbízottjának és ebben a minőségben közreműködött a folyamatosan átszökő pécsi bányászoknak és munkásoknak a dandárba való beszervezésében. Ezek az alakulatok csak a szerbek ellen, illetve Baranya visszafoglalásáért voltak hajlandó harcolni, ezért a proletárdiktatúra alatt csak határőrzésre alkalmazták őket. 1919. április 20-23. között zajlott le Belgrádban a Jugoszláv Szocialista Munkáspárt (kommunisták) I. kongresszusa. Az SHS-királyság szociáldemokrata szervezeteinek nagyobb része az új pártalakulásba lépett be, amely kimondotta, hogy csatlakozik a III. Internacionáléhoz és a Magyar Tanácsköztársaság iránti rokonszenvéről is tanúságot tett. (Az 1920. évi II. kongresszuson változtatta nevét Jugoszláv Kommunista Pártra.)

21 A történelmi irodalomban elterjedt véleményt, hogy a belgrádi kormány a jugoszláv kommunisták állásfoglalása miatt tett le arról, hogy részt vegyen a Magyar Tanácsköztársaság elleni háborúban, nem lehet egyértelműen elfogadni. Igaz, hogy szerb és horvát katonaszökevényekből állott a Balkán-zászlóalj zöme, sőt egyes szerb határőrségek barátkozás mellett kommunista progapandaanyagot is átvettek terjesztés végett, másrészt azonban az akkori délszláv közvélemény a magyaroknál jobban haragudott az olaszokra, sőt a románokra is. Ráadásul a horvátok sem lelkesedtek egyértelműen a szerbekkel történt egyesülésért. (Ante Liposcak volt tábornok 1918. dec. 6-án Zágrábban már puccsot kísérelt meg.) A szerb hadsereg is elérte teljesítőképessége határát, hiszen állománya a 83 000 km

2 kiterjedésű Szerb Királyságból került ki, amely most negyedmillió négyzetkilométernyi területet ellenőrzött. A karinthiai győzelmes offenzívát, amely Klagenfurt elfoglalásával zárult (1919. május 28.-június 7.) a szerb királyi csapatok szlovénekkel együttműködve hajtották végre.

22 A román támadás megindulása után a dél-dunántúli frontról a IV/20. és a II/44. zászlóaljat küldték Tiszántúlra. Az utóbbi foglalta vissza Hajdúszoboszlót és itt esett el Svastits őrnagy zászlóaljparancsnok is.

23 A 44. gyalogezred (a II. és III. zászlóaljjal) június 15-24. közt a 8. hadosztály alá rendelten Érsekújvár tájékán vívott erős harcokat. A csehszlovák félhivatalos hadtörténelmi kiadvány szerint —