Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Sarosácz György: A Pécs környéki bosnyák falvak iskolaügyének és közművelődésének kezdetei

ségünk ellenére meg vettetés és tömlöczben sanyargattatás fenyegetése mellett erőltettünk, melly is a visitatina

lis lajstromba beiktatva a nélkül hogy kérésünk sikert ért volna, elbocsájtattunk. Tettes K K. és Rendek! Siralmas állapotban leginkább akkoron a midőn telkeink elveretettve, felhőszakadás által szénánktól megfosztva lennének, ha csak az utolsó Ínségre juttatni nem akarnak, illy terhes kivonatot az elsőre azért nem fogadhatunk el: mivel hogy kis helységünk számához el nem viselhetjük, — másodikát pedig azért: mert eddig is váltó czédula szokásban lévén, avval Plébánosunkat fizettünk. Melly ha rólunk le nem vonattatik kevés lesz a keresztelés, — még kevesebb béavattatás, utoljára mig a keresztény hívek is elpártulva más hitre térni fognak."

44 A megye és a pécsi püspök a nehezedő jobbágyterheket és a pandúrok durva beavatkozását figyelmen kívül hagyta. Scitovszky püspök az iskolák létrehozása érdekében az uradalom részéről bizonyos engedményeket tesz, ugyanakkor Perczel János főbíró azonban meg nem engedhető vádakkal sérti mind a három falu lakóit: ., . . . de köztudomású dolog, hogy Németi, méginkább Szalánta, s legkivált Pogány helység népének nagyobb része kártékony, tolvaj, engedetlen bosszuálásból véres verekedő gyújtogató éjen át tivornyázó részeges tunya . , ,"

45 A sérelmező, durva vádaskodások és az erőszak alkalmazása mindig a világi, felső vezetőktől eredt. A püspök a kérelmüket a következő indok miatt elutasítja: ezen keresőket nem teljesíthetem, viszont azért már az 1810. évi egyházi látogatás oklevélben foglalt határozat szerint folytonosan ezen kötelességeket teljesítették, részint mivel ezen püspöki megyében b. Károly Fejedelmünk azon k. rendeleti melynél fogva a hivek plébánosuknak egész, tanítójuknak pedig féltelkét mivelni tartoznak, jobbadán gyakorlatba lépett főpásztori tisztemhez pedig Fels. Fejedelmünk kezébe letett eskü erejénél fogva is tartozik csak az egyházi hanem a honi törvények értelme, nevezetesen az 1557. évi 11. t. cz. rendelete szerint ügyelni arra, hogy az egyházi személyek javadalmai épségben tartassanak és azok, mellyek bár mikép elvétettek, vagy kisebitettek volna visszaszereztessenek. A mi panasz II. részét illeti igazat mondanak a németi plébániához tartozó hivek állítván, hogy az utolsó látogatás alatt az uradalmi képviselőnek hozzájártával azt rendeltem, hogy ők ezentúl a lélek és tisztjárulati fizetést ezüst pénzben adják . . ."

48 Jellemző, hogy Perczel főbíró minden utánjárás nélkül tagadja, hogy az egyház ezüstben kéri az évi járandóságát, míg a pécsi püspök azt elismeri. Ugyanakkor arról tudósít bennünket, hogy az „Egyházi látogatásnál jelen volt működők közül alig volt kinek csak tűrhetően is Horvát ajak birtokában lett, az ezüstben fizetés el nem vállalás végett, hanem durva s illetlen viseletük sőt körükben lévő néhány félrészegült egény (legény?) lármája végett Tolmáts közbejöttével pirolgattottak s fenyítettek meg ők . . ."

47 A püspöki és a megyei tényállás egymásnak nagyon is ellentmondanak: a fentiekből a sértegetésen kívül nem derül ki, hogy az oda rendelt jelenlévők kiabáltak és milyen tisztséget töltöttek be az adott falun belül, kit és mit képviseltek. A püspöki beadvány viszont arra hivatkozik, hogy az egyházi szemlén a jelenlévő falubeliek kifogást nem emeltek. Intézkedését részben a püspök a korábbi pénzromlással hozza kapcsolatba, és azt igyekszik bizonyítani, hogy azóta általános fizetőpénz az ezüst lett és a jobbágyok számára is kedvezőbb. A valóság az, hogy a váltópénz értéke lényegesen alacsonyabb volt. Másrészt arra hivatkozott, hogy „az uradalom törvényes bizonyság a helységek jegyzője, ki köztük és a nép közt tolmács volt, legkisebb kifogást határozatom ellen nem tévén — a lelkésznek pedig szivére kötöttem, hogy eme tartozásokat követelendő minden szigorúságot kerülve könyörületesség és békesség magasztos erényeinek gaykorlatáról megne felejtkezzék".

48