Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Boda Miklós: A „sevillai kódexek" és a Janus Pannonius-szöveghagyomány kérdőjelei

szóban forgó elégia utolsó négy sorát hordozó síremlékéről. A lelet „szépséghibája", hogy a metsző nem adja meg a síremlék lelőhelyét, holott — néhány kivételtől eltekintve — minden esetben ezt teszi/

17 Ezért hatott meglepetésként, amikor egy közel száz évvel későbbi (1675) epitáfium-gyűjteménybe lapozva a pécsi Klimó-gyűjteményben, ugyanerre az adatra bukkantunk. A salzburgi szerző: Ottone Aicher metszetet nem közöl ugyan, de megadja a síremlék lelőhelyét. Ez azonban nem - mint várnánk — Pécs, hanem Janus itáliai tanulóéveinek első színhelye és utolsó menekülésének tulajdonképpeni célja: Ferrara.'^ Aicher mindenképpen síremlékre és nem csupán valamely irodalmi műből vett sírfeliratra gondol, mert ha ez utóbbiról lenne szó, szokásához híven megadná a forrást is. Az ismert források: Bonfini, a pécsi ún. „káptalani bizonylat", de mindenekelőtt a Megyericsei-féle sírvers határozott utalása („Jánost főpapi székhelye: Pécs őrzi . . .") alapján a síremléket alighanem Pécsett kell keresnünk, s talán meg is találják majd a szakemberek a székesegyház mögötti ásatások eredményeképpen. A kérdés, felkerültek-e rá Janus Garázda Pétert és Megyericseit inspiráló sorai, avagy „csupán" egy irodalmi „fikció" (mint Rózsa György mondja),

50 szép hagyomány továbbélését jelzik a hivatkozott epitáfium-gyűjtemények, s végül Pápai Páriz Ferenc közlése,

51 aki 1684-ben állítólag látta Pécsett a síremléket, Janus „sírversével". (Meglehet, Aicher néhány évvel korábban megjelent művével „vitázott" ilyen módon.) A hagyomány genezise szempontjából mindenesetre igen figyelemre méltó, hogy az S l.-kódex, melyben „véletlenül" a Janus szóban forgó soraival végződő elégia is megtalálható,

52 a következőképpen adja meg a címet: „Trenos (d. in. lo. Ep. sup. morte sua)." Ezek szerint „János püspök saját halálára" írott siratóének volna a „Mikor a táborban megbetegedett" címen ismeretes elégia. Ha a kódex valóban Garázda Péter birtokában volt egykor, ez a cím önmagában is ösztönözhette saját sírversének elkészítésére, de az sem lehetetlen, hogy maga látta el ilyen címmel a verset, s vált ilyenképpen is elindítójává a „Janus sírverse" hagyománynak. S ha már a siratóének (threnos) műfajánál tartunk: nem biztos, hogy csupán véletlenül áll egymás mellett az S /.-kódexben a Siratóének Racacinusról, komornyikjáról („Threnos in Racacinum cubicularium"), valamint az a két vers, melyeket — címe szerint 1470-ben — egy Henrik (Henricus) nevű fiatal német költőhöz írt Janus Pannonius.

53 Ezzel a Henrikkel - Horváth János alighanem helytálló véleménye szerint Mátyás és ///. Frigyes bécsi tárgyalásai alkalmával ismerkedett meg Janus, melyekre ő is elkísérte királyát. (Csak zárójelben jegyezzük meg: az eredetileg Frigyeshez írott Carmen pro pacanda Italia és a Pro pace is újra időszerű lehetett ekkor. Figyelembe véve az „oroszlános" verseket is, nem lehetetlen, hogy az S l.-kódex egy 1470. évi alkalmi összeállítás emlékét őrzi, melynek — békeprogramjához illő - aktualitását újra felfedezhette Brodarics az 1520-as évek végén.) De Henrikre visszatérve: nem lehetetlen, hogy azonos személy a Racacinuselégia 9. sorában szereplő Henr/cusszal, aki V. Kovács Sándor jegyzete

5

'

1 szerint „egyike lehetett azoknak, akik a szerencsétlenség színhelyére siettek". (Racacinus ugyanis egy lóversenyen sérült meg — halálosan.) Ezzel együtt azt is állítjuk természetesen, hogy a Racacinus-elégia is az 1470-es bécsi tárgyalások emlékét őrzi, amikor - tudjuk - napirenden voltak a különböző lovasjátékok. Ismeretes, hogy a szóban forgó „threnos" minden esetben Janus itáliai elégiái közt szerepel a különböző - a kronológiát is tekintetbe vevő - összeállításokban. (Talán a Racacinus és az olasz „ragazzino" megfelelése miatt, melyre Szörényi László hívta fel a figyelmet.

55

) Tudnunk kell ugyanakkor azt is, hogy ez a besorolás már Huszti Józsefnél

56 magyarázatra szorult, minthogy a Racacinus-elégia a kéz-