Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Boda Miklós: A „sevillai kódexek" és a Janus Pannonius-szöveghagyomány kérdőjelei

mindkét kódex olyan papírra íródott, melyen az ún. „mérleges vízjegy" különböző változatai szerepelnek. S minthogy hasonló vízjegyek láthatók Hess András Budai Krónikája és az ún. „második magyarországi ősnyomda" termékeinek papirosán is, valószínűsíthető a magyarországi eredet és az 1470 körüli datálás.

12 A datálás alsó határaként szereplő 1470-es évet bizonyítottnak látja abból is, hogy láthatóan egyik kódex sem tartalmaz 1470 utáni műveket. A datálás felső határával, és egyszersmind a kódexek provenienciájával kapcsolatos átfogó, de szerintünk elégtelenül bizonyított megállapításra alapozza Csapodi Csaba azt, hogy maga Janus Pannonius emendálta a kéziratokat az 1470-től haláláig (1472) terjedő időszakban. „Mert míg az S. /.-kódexszel kapcsolatban csak bizonytalan feltevésként kockáztattuk meg azt a lehetőséget, hogy a szövegjavítások magának Janus Pannoniusnak kezétől származnak, addig az S //. javításairól, betoldásairól valóban megállpítható a Janus-autográfia" — írja. Az S //. lapjain véleménye szerint megkülönböztethető egy „bizonytalan vonalvezetésű" második kéz közreműködése is, mely azonban csak „elvétve fordul elő". (A kódex leírásánál az előfordulást esetenként jelzi Csapodi.) Az S /.-kódex vizsgálata nyomán is megjegyzi, hogy a folio 70-ig terjedő (nagyobb) részben „Néhány helyen két másik írás is előfordul a javítások, illetve megjegyzések közt", de az emendálást döntően egy mindvégig szereplő kéz végezte, mely „talán magáé Janus Pannoniusé".

13 Érdekes, hogy itt nem elemzi pontosabban a Guarino-panegyricus cím-, illetve részeim-bejegyzését, melyekben az ominózus Johannes Pannonius Vitesius névalak szerepelt, Horváth Mária szerint későbbi, tehát — az ő értelmezésében — nem XV. századi bejegyzésként.

14 Azért feltűnő ez, mert Csapodi ugyanakkor egyértelműen Janus kezétől származónak tartja az általa felfedezett S //.kódex „Johannis Pannonii Vitesii . . ." kezdetű bejegyzését, mely egyébként szerinte is utólagos kiegészítés.

15 Nehéz elképzelni, hogy két különböző személy használta vagy inspirálta volna ezt az általánosnak a legkevésbé sem mondható névalakot. A Janus Pannonius — Vitéz János névösszeolvadásnak külön fejezetet szentel szóban forgó könyvében Csapodi Csaba.

16 Ehhez magunk is szolgálhatunk egy adalékkal, mely láthatóan elkerülte a kutatók figyelmét, holott számosan közlik Megyericsei János gyulafehérvári sírversének szövegét, amely Garázda Péter, Janus és az ő, mármint Megyericsei rokonságának felemlegetését is tartalmazza. Mármost Fasching Ferenc is közli a sírvers szövegét Nova Dacia címmel 1743-ban, Kolozsvárott megjelent könyvében, de lábjegyzetként hozzáteszi, hogy Megyericsei rokona Vitéz János pécsi püspöknek, aki Janus Pannonius néven híres költő volt. („In comperto est, hunc Poétám fuisse sanguine junctum Joanni Vitesio Quinque Ecclesiensi Praesuli, qui sub nomine Jani Pannonii insignis Poéta floruit.")

17 A Janus-autográfia kérdésének „lerendezését" követően megállapítja Csapodi Csaba, hogy az S //.-kódex 1470. február 26-a, a kódexben datálható legkésőbbi levél dátuma, és 1472. március 27-e, Janus Pannonius halálának napja közti időben keletkezhetett, Janus aktív közreműködésével. Abban az időszakban tehát, amikorra az S I.-kódex létrejötte is tehető, a feltételezett Janus-autográfia, illetve a benne foglalt művek már említett „felső időhatára" (1470) alapján. Majd így ír: „A provenienciára vonatkozóan pedig az derül ki, hogy Janus 1470 táján, más humanisták példájára hozzáfogott, hogy összeállítsa saját műveinek teljes gyűjteményét.. . Talán fokozódó betegsége, talán a félelem, hogy a királlyal való szembekerülése műveinek fönnmaradására is végzetes lehet, adta hozzá az indítékot, éppen ebben az időben." Csapodi ezzel végső soron kizárja Thuz Osvát szerepét a kódexek összeállításában, melyet Horváth János feltételezett, s természetszerűleg a Váradi Péter-féle gyűjtéssel való összefüggést.

18