Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - T. Mérey Klára: Baranya megye gyáriparának helyzete a második világháború idején és az azt követő években

A népesség foglalkozás szerinti megoszlását tekintve: Pécs 73 ezer lakosából közel 24 ezer élt iparból, ami azt jelenti, hogy népességének 32%-át az ipar tartotta el. (Az összehasonlítás kedvéért jegyezzük meg, hogy ugyanakkor a lakosság 7,4%-a bányászatból, 4%-a mezőgazdaságból élt, s a többiek megélhetését a kereskedelem, hitelélet, közlekedés, közszolgálat stb. adta.) Ha csak a keresőket nézzük, akkor is a dolgozók aktív népességének 32%-a, tehát közel egyharmada az iparban találta megélhetése alapját. (A város bányászai az aktív keresők 5%-át alkották.) Mi a helyzet a megyében? A népszámlálás adatait a statisztika - foglalkozás szerinti megoszlásban — a trianoni területre vonatkozóan dolgozta fel, így adataink a Baranya-háromszög nélkül számított Baranya megye népességére vonatkoznak. Eszerint 1941-ben a megye lakosságának 16%-a élt iparból, a keresők 14%-a dolgozott az iparban. A mezőgazdaság tartotta el a lakosság 69%-át, s a keresők 72%-a dolgozott a mezőgazdaságban. A megye lakosságának foglalkozási megoszlása tehát még a megye mezőgazdasági jellegét húzza alá. A bányászat a lakosság 5,5 %-ának adott megélhetést, a keresők 4%-a volt bányász.

5 Meg kell azonban említenem azt is, hogy közvetlenül a népszámlálás után csupán a népességszámot közölték, illetve a legfontosabb demográfiai adatokat, így a népszámlálás időpontjában a népesség száma az akkori, megnagyobbodott megye területén, 1941-ben (Pécs nélkül) 305 584 fő volt, vagyis a trianoni megye adatához képest - amely 253 803 fő - 51 781 fővel (17%-kal) több. A terület mint láttuk - 23%-kal növekedett.

6 Ehhez az adathoz azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy a Péccsel számított Baranya megyében lényegesen nagyobb volt az iparból élők aránya, mint DélDunántúl más megyéiben. Ez is aláhúzza azt a tényt, hogy Baranya megye DélDunántúl legiparosodottabb területe volt 1942-ben, s ezt elsősorban mecsekalji városának, Pécsnek köszönhette. Milyen volt tehát e terület gyáripara a második világháború előestéjén, s miként alakulhatott, fejlődhetett tovább? Erről ad áttekintést alábbi, 1. sz. táblázatunk, amely a gyárak fő gazdasági mutatóit közli Baranya megye Péccsel számított területén 1938-tól 1941-ig. Az idősoros adatok szerint az üzemek számában nem volt jelentősebb változás, az alkalmazott férfimunkások számának és arányának csökkenése a háború, a katonai behívások következménye, a női munkaerő száma viszont egyértelműen növekedett, még ha az arányok ezt nem is mutatják. Országosan az iparban alkalmazott női munkaerő növekedése sokkal jelentősebb volt, mint Baranya megyében. A gyárak gépi felszereltségének javulását mutatja viszont a gépek teljesítőképességének egyértelmű növekedése, továbbá a termelési érték (amely alatt az egész tőkés időszak folyamán az adott évben megtermelt áruk eladási árát értették) emelkedése. Ha ehhez az adatsorhoz hozzáillesztjük a trianoni területű Baranya megye Pécscsel számított legfontosabb gazdálkodási mutatóit az 1942. évből, akkor azt tapasztaljuk, hogy a gyárak termelése a háború idején nem mutat kiugró fejlődést. Baranya megye gyárainak a dél-dunántúli gyárak gazdasági mutatóiban való részesedését tekintve — amely ekkor az egyetlen reális összehasonlítási alap, hiszen 1942-ből az ország megnagyobbodott területére vonatkozóan áll csak rendelkezésünkre adat — azt kell mondanunk, hogy az 1938. évi Baranya megye területén dolgozó gyárüzemek aránya (35%), az összes munkások (40,2%), a gépek összteljesítményének (64%), továbbá a termelési értéknek (44%) részesedése a déldunántúli gyárak fenti adataiban általában magasabb, mint az 1942. évi, hason-