Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK, FORRÁSKÖZLÉSEK A BARANYAI GAZDASÁG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KÖRÉBŐL - Erdősi Ferenc: Baranya közlekedési hálózatának fejlődése a 19. század második felében

(az építési tőke 5%-át), amely feltétele annak, hogy a miniszter közölje az állami külön- ill. postasegély összegét. Egyetértés esetén az engedélyes kérvényezte a miniszternél az engedély megadását, a vele kapcsolatos intézkedéseket. Ha az engedélyezési biztosítékot befizették, a miniszter az engedélyezési ügyet a minisztertanács elé vitte, annak hozzájárulása esetén felterjesztette a királyhoz, felhatalmazást kérve vagy a sajátkezű engedélyezésre, vagy hogy az engedélyezési törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszthesse. A kiadott építési engedélynek tartalmaznia kellett a határidőt, a kisajátítások engedélyezését, a tőke tényleges és névleges összegét, a tartalékalap nagyságát, a vasútnak a csatlakozó pályákhoz való viszonyát és azt az irányelvet, hogy lehetőleg minden építési anyag belföldi legyen. A többi megyékhez viszonyítva Baranyában viszonylag későn indult meg a helyiérdekű vasutak építésének szervezése és főként építése: az 1890-es években mindössze két helyiérdekű vasutat építettek. Közös jellemzőjük csak annyi, hogy egyik sem a megyeszékhelyről indult ki. (Ekkor még nem érvényesült erősebben Pécs központosító törekvése.) Eltérő volt viszont fő rendeltetésük, irányuk, területgazdasági szerepük. Az egyes mellékvonalakról legközelebbi kötetünkben lesz szó. JEGYZETEK 1 Képessy Á.: A magyar vasútügy története. - Wodianer, Bp. 1908. Zelovich K.: A Magyar Szent Korona Országainak vasútjai 1845-1904. - Bp. 1906. Hunfalvy J.: Hazánk közlekedési eszközeiről. - Eggenberger, Pest, 1867. Áron E.: Közlekedési viszonyok Magyarországon. — Bartalits, Pest, 1870. Kállay B.: Olcsó vidéki vasutak Magyarországon. — Athenaeum, Budapest, 1881. Szabó }.: Vasúti politikánk fejlődéséhez. — Franklin, Budapest, 1895. Kerkápoly I.: Vasúti földrajz és történet. - Királyi Magy. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1943. Szesztay L: Újabb irányzatok a helyi érdekű vasutak terén. — Lyceum, Pécs, 1905. Mylius: Helyi érdekű vasutainkról. - Singer és Wolfner, Budapest, 1902. Hollón £.; Magyarország forgalmi szükségletei s a vasútügynek újabb kifejlődése. Lauffer, Pest, 1864. 2 Berend l.-Szuhay M.: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944. - Kossuth Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1978. 3 Erdőst F.: A dél-dunántúli régió közlekedési hálózatának kialakulása a termelőerők és a településhálózat területi sajátosságaival összefüggésben. - Földr. Értesítő, 1980. 1. f. p. 61-93. 4 Erdősi F.—Lehmann A.: Mohács földrajza. — Mohács városi Tanács VB. Műv. Oszt., Mohács, 1974, 0 Erdősi F.: A Délkelet-Dunántúl építőanyagipara természeti és gazdasági adottságainak, valamint területi struktúrájának értékelése. - Földrajzi Értesítő, 1971. 4. sz. p. 443-464. 6 Az O. L. D. 26. Abszolutizmus korabeli levéltárában az „Ideiglenes polgári Közig. Egyveleges részleg" 10. csomójában található a „Magyarországi fő és mellék posta nem különben kereskedelmi utak" táblás kimutatása 1848-ból. (A továbbiakban: O. L. D. 26.). A IV-gyel jelzett buda-eszéki fő postaút baranyai szakaszáról leírtakból a következőket tartjuk kiemelendő kiegészítő információként: — Az út melletti Szekcső mezővárosban sóház állott, amelyből a megye ÉK-i része kapta a Maroson-Tiszán és Dunán át érkező sót. Országos vásárt itt évente négyet tartottak, ahol többek között a Bácskából idehajtott szarvasmarhák cseréltek gazdát, hetivásárra hetenként egyszer volt joga a mezővárosnak, amelyből akkor Lánycsók felé ágazott ki mellékút. — Mohács, ahol évente öt országos vásárt tartottak, szintén a marhakereskedelem központja, innét ágazott ki az út Pécs felé. — A dél-baranyai Dárda mezővárosban évente három országos vásárt tartottak. Az út Szekcsőtől a Dráváig tartó Baranya megyei 9,5 mérföld hosszú szakaszán összesen 3 fa- és 36 boltozott kőhíd volt (9—18 közötti nyílásúak), déli szakasza a híres bellyei töltésen vezetett, amelyen magas vámot kellett fizetni. Ennél a Baranyavárnál fizetendő vám kisebb volt (1 q teher után fél ezüstkrajcár).