Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

A jobbágyok 1713. évi lélekszámának az 1-2 évvel korábbihoz viszonyított hirtelen megemelkedését részben a menedékhelyekről, vagy máshonnan hazatérők okozták, részben pedig akkorra már az örökösök a megöltek helyére léptek. 1714/ 15-től az addigi zsellérek is sokan jobbágytelket kaptak. A 18. század elején ezekben a falvakban még nem egykéztek, ezért a jobbágycsaládokon belül az évek múlásával mind több nős és nőtlen fiú és fitestvér is lakott, özvegyet is sokat írtak össze. A rácoktól legtöbbet szenvedett Siklóson még 1719-ben is tizennégyen, Nagyharsányban hatan éltek közülük. Arra is találtunk adatot, hogy Nagyharsányba más községből is költözött jobbágy. Erre alább még visszatérünk. A Caprara uradalom népének az anyagi helyzetét a jobbágyok jószágállományának és a vetésterületének az alakulása alapján vizsgáltuk. A jószágállomány számának az összehasonlításakor abból a tapasztalatból indultunk ki, hogy a jobbágyok a 18. század elején is csak annyi állatot tartottak, amennyi a földjük megműveléséhez és a saját szükségletükre kellett. Amennyiben piacra is nevelhettek, a keresett állatból többet tartottak, ha a községnek volt elegendő legelője, rétje, vagy makkot termő erdeje. A vetett búza mennyiségét a saját szükségletük, a szolgáltatások, és a piac esetleges kereslete szabályozta. A vetés területét háborús időben korlátozhatta az igavonó állatok elvesztése is. Ez utóbbi lehetőségre mind a kortársak leírásai, mind az alábbi, 1711/12. évi összeírás alapján gondolnunk kellett. A Caprara uradalom jobbágyainak az anyagi helyzetének a vizsgálatához az összeírásokból kigyűjtöttük a tulajdonukban levő jószág számát és a búzával bevetett terület nagyságát. Ezután kiszámítottuk, mennyi jutott belőlük egy jobbágytelekre. A kapott adatokat az alábbi, 4. számú táblázat tartalmazza. 4. számú táblázat Az összeökör Tehén Ló Sertés Búza vetése írás éve darab jobbágytelek kila/j. telek 1711/12 1713 1715 1719 1724 1,9+0,2 1,8+0,1 1,5+0,2 1,4+0,1 1,4 + 0,1 0,7 + 0,1 1,3+0,1 0,8+0,1 1,2+0,1 0,7+0,1 1,3+0,1 0,8 + 0,1 0,3 2,5 + 0,2 2,3 + 1,0 3,9+0,3 1,8+0,5 4,0+0,3 1,8+0,2 6,6+0,7 10,1+0,8 Szignifikáns különbséget (P=0,003) az ökrök számában találtunk az 1713. és az 1724. évi értékek között, valamint a vetésterületeknél (P=0,00) az 1713. és 1719. évi értékek kivételével (P=0,15.). Az adatok közül feltűnően soknak tartjuk az 1713-ban összeírt ökrök, tehenek és lovak számát. A sokszor kifosztott területen a háború után két évvel már annyit tartottak, amennyi a jobbágygazdaságokba kellett. A hirtelen gyarapodást csak azzal magyarázhatjuk, hogy a háború alatt mostoha körülmények között is szaporították az akkori rideg fajta jószágot, sőt, biztonságból még többet is tartottak és rejtegettek a szükségesnél. A Caprara uradalom adatait más területekével is összehasonlítottuk. Ebből a célból Baranya vármegye északi részéből tizenegy, válogatás nélkül kiemelt község adatait írtuk ki és dolgoztuk fel.

123 Ezekben 1713-ban 197 szintén magyar jobbágyot írtak össze, 1719-ben 178-at, 1724-ben 206-ot. A kapott eredményeket az 5. számú táblázaton ismertetjük.