Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Vargha Dezső: Vizsgálatok Pécs thj. város gazdálkodásáról és tisztviselőinek, alkalmazottainak helyzetéről (1929-1944)

tisztviselők kedvezményét már előbb, 1927. augusztus 1-től elrendelték. 1929-től a gázhasználatért 4 fillér/m

3

; a villanyáramért 0,7 fillér/kwh díjat kellett fizetni.

50 Az 1927. évi V. tc. és a végrehajtására kiadott 42 200/1927. B.M. sz. rendelet alapján megszüntették a kedvezményes faellátást, ezután forgalmi áron kapták a szenet az eddigi kedvezményezettek. A városi erdőkből 3 űrm

3-es tételekben szállították házhoz. Az V—VII. fizetési osztályúaknái 18; a Vlll-IX-nél 14; a X-XI-nél, valamint a többi alkalmazottnál, napidíjasnál 8; míg a többieknél és a nyugdíjasoknál 4 m

3 volt a famennyiség. Annyi kedvezmény még volt, hogy 10 havi részletekben kellett kifizetni. Ezt a rendszert csak 1942. augusztus 1-én vezették be, s kiterjesztették az addig élvezett kedvezményes árú szénre is. Az érdekeltek ezután a „pécsújhegyi kiseladási szénkiadónál" kapták a szenet a következő árak mellett mosott diószén 5,3 P/q mosott kockaszén 5,3 P/q mosott daraszén 4,6 P/q dunabrikett 4,5 P/q Az előző fizetési fokozatbesorolás szerint a ténylegesek 20—50; a nyugdíjasok 15-40 q szenet kaphattak, míg a legkisebb mennyiség 5 q volt. Mind a tűzifa, mind a szén mennyisége évenként változott a továbbiakban. Még 1944-re is meghatározták a mennyiségeket.

51 Végezetül meg kell emlékezni a város ínségenyhítési — foglalkoztatási rendszeréről, mivel alkalmazottai a város kötelékébe tartoztak. A világgazdasági válság éveiben tömegesen árasztották el munka- és segélyigényeikkel a város ügyosztályait az emberek. 1933. február 6-ig egyetlen irada látta el az igényeket, ahol az ide fordulók nagy száma miatt érdemi ügyintézésre nem nagyon volt mód. 1932/33 telén például a munkakeresők és segélykérők száma 12 500-18 000 között volt. A két ügyintéző és négy könyvelő mellé a város a megnyílt 7 kerületi irodában irodánkén 3-4 szervezőnőt és 1-1 férfi ügyintézőt alkalmazott. Szerződéses alkalmazottak — ezen belül jobbára szellemi szükségmunkások — látták el a szegénygondozói tevékenységet, végeztek környezettanulmányokat, tettek javaslatot a segélyezés mértékére. Az egyes irodák személyzete átlag 4-800 családot látott el. A korlátozott munkaképességűeknek háziipari foglalkoztatót állítottak föl, ahol eladásra termeltek iparcikkeket. Cselédotthont, átmenőszállást, melegedőket, központi konyhát tartottak fönn, ehhez csatlakoztak az árva- és a szegényházak, sőt a Tüzér utcában szociális foglalkoztató is létesült, ahol a bennlakók kerti munkával foglalkoztak. A diplomás ifjúság elhelyezkedésére szellemi szükségmunkás-rendszert indítottak, ahol városi hivatalokban, intézményekben különböző beosztás szerint foglalkoztatták őket. A városi mérnöki hivatal a munkaképes ínségmunkásokat foglalkoztatta tereprendezéseknél, útépítéseknél, havi beosztásban. Az éves szükségmunka-program kidolgozása mellett a segélyezés szintén sok gondot jelentett. Az élelmiszer-, ruha-, tüzelő- és lakbérsegély utalása, kiosztása városi alkalmazottakra várt. A szociálpolitikai tevékenységet a város jogügyi és népjóléti ügyosztály irányította, élén Esztergár Lajos tanácsnokkal.

52 A működést a hetenként összeülő Népjóléti Bizottság ellenőrizte. A segélyezés mértékét mutatja, hogy 1930. decemberében 8146 rászoruló kapott élelmiszer-támogatást 16 519,14 P. értékben, s 1930-tól 1931. áprilisig 17 411 fő részesült ebben a támogatási formában, 62 127,67 pengőért.

53 A város hivatalnoki rétegét ezen felül igénybe vette még a hozzájuk forduló munkakeresők nagy száma, ill. elhelyezése. A hatósági munkaközvetítő hivatalhoz főleg a válság éveiben fordultak nagy tömegek, de az a szám csak kis mértékben