Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Vargha Dezső: Vizsgálatok Pécs thj. város gazdálkodásáról és tisztviselőinek, alkalmazottainak helyzetéről (1929-1944)

III. A tisztviselői, alkalmazotti réteg helyzete a 30-as, 40-es években Pécsett Minden város közigazgatásában, önkormányzatában jelentős tényezőt jelentett a város szolgálatában álló tisztviselők, alkalmazottak létszáma és bérviszonya. Az 1933-as városonkénti összesítés a következő adatokat tartalmazza:

38 Ennél az összesítésnél szintén szembetűnő az, hogy a főváros külön kiemelt kategóriát képviselt. Csak itt voltak alkalmazásban első négy fizetési osztályú főtisztviselők — több mint százan —, s sem a tisztviselők, sem az alkalmazottak létszámában nem érhetett senki sem a közelükbe számszerűség tekintetében. A vidéki városok közül Szeged is messze kiemelkedik, Pécset a többi nagyváros - Hódmezővásárhely kivételével - szintén megelőzi, holott sem Győr, sem Miskolc, sem Kecskemét nem rendelkezett nagyobb költségvetési összeggel. Az, hogy a hatékony városvezetés és a tisztviselői, alkalmazotti létszám nem feltétlenül van összefüggésben egymással, Hódmezővásárhely példája is igazolja — igaz, negatív értelemben. Feltűnő az is, hogy Kecskemét, Miskolc és Székesfehérvár esetében a tisztviselői kar rovására inkább az alkalmazottak létszáma a jelentősebb. Pécsnek külön előnyére szolgált, hogy az országszerte híres — és a 10 nagyváros közül egyedül ismert - ínségenyhítési és foglalkoztatási rendszerét jórészt nem az alkalmazotti törzslétszám földuzzasztásával érte el, hiszen ezt jobbára szellemi szükségmunkások végezték.

39 Ebből következik, hogy inkább a szerződéses alkalmazotti létszám volt a jelentős nálunk, itt messze fölülmúltuk a többi várost. A tanügyi létszám nagysága abból adódik, hogy a város tanigazgatási központ volt. üzemi alkalmazottak - egyedül nagyvárosaink közül - Pécsett nem voltak városi alkalmazásban. Pécsett a hivatalnoki lészámot és az egyes osztályok ügymenetét a városi adóhivatal és a számvevőség keretében vizsgáltuk meg. A II. emelet 1932. évi beosztása a következő volt a városháza épületében: 54. szoba: Sebestyén Lajos tanácsnok, hivatalvezető irodája. 52. szoba: Az alkalmazottak kereseti- és a vigalmi adót, az állami illetéket, a társadalombiztosítási járulékokat kezelő iroda. összlétszám: 9 fő, állandóan benn dolgozik ebből 5 fő. 57. szoba: Vajk Ernő aljegyző, Olasz Antal állatorvos irodája. 50. szoba: Fogyasztási és adószámviteli osztály, javadalmak kezelése. összlétszám: 34 fő, ebből 7 fő gyakran, 15 sokszor benn dolgozott. 49. szoba: Pénztárban dolgozott 3 fő, minden negyedévben a szükséges munkák elvégzésére 1 főt is pótlólag fölvettek ideiglenesen. 48. szoba: Egyenes adó számviteli osztály, létszáma: 26 fő, ebből állandóan 16 fő volt benn. 47. szoba: Az osztály második helyiségében 9 fő dolgozott, ebből 6 fő állandóan. 46. szoba: Iktató, 3 fő létszámmal. 45. szoba: Földnyilvántartás, 3 fős létszámmal. A 11 szobában 90 fős tisztviselői, alkalmazotti létszám dolgozott, ebből 46 fő állandóan, 32 fő gyakran benn tartózkodott. Az átlagos évi ügyfélforgalom ezekben az években 225 000 volt. Az esedékes adónegyedekben napi átlagban 1260, máskor 620 ügyfél fordult meg. Ezt a kimutatást a túlzsúfoltság és a nehéz munkakörülmények miatt készítette a hivatal, a város polgármesterének terjesztették föl.

40 Nem állt jobban a számvevőség sem. Riha Ferenc főszámvevő 1932 júliusában a következőket jelentette Nendtvich Andor polgármesternek a Városháza I. emeletén elhelyezett irodákról: Itt helyezkedik el a főszámvevő, az illetményszámfejtő, felülvizsgáló, közigazgatási számfejtő, házi pénztár, számfejtő, iktató, anyakönyvi díszterem és -hivatal, letét, gyámügy, tiszti főorvos, gyámpénztár, adóhivatali ik-