Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

meg akarta akadályozni egy elfogott magyar asszony rabszolgaságba hurcolását, ugyanakkor néhány ökröt is visszahajtatott a tulajdonosához. Mindez gyilkosságig fajuló összeütközéshez vezetett a rácok és a rendfenntartó német muskétások között. Herbersteinnek azonban kevés német katonája volt, ezért visszakoznia kellett. Akciójával csak felszította a görögkeleti rácok addig mérsékelten izzó németgyűlöletét. Viszálykodás közben fellobbant a görögkeleti vallású alsóvidéki és a római katolikus felsővidéki határőrség közti gyűlölködés is. Az utóbbiak Kollareck szerint a római katolikus lakosságot ért sérelmeket hánytorgatták fel. Azonban Kollareck, mint idegen nem tudhatta, hogy a kölcsönös gyűlöletet évszázadokon át felhalmozódott, felekezeti színezetű ellentétek is táplálták. A parancsnokság ezután a két határőrség esti táborhelyét egymástól távol jelölte ki és más utakon meneteltette őket.

105 Elvonulás közben a rácok Pécset még egyszer végigpusztították és felgyújtották a belvárost is a két külvárossal együtt. A siklósi belső várban, amit a kurucok időközben elhagytak, mindent szétromboltak. A császári tisztek a hazavonuló csapatokat az eszéki híd felé irányították. Ezt nemcsak azért tették, mert a Dráva még mindig tartó áradása a hídra kényszerítette őket

106 és a töménytelen zsákmányt, hanem azért is, mert a rabságba hurcolt asszonyokat és gyermekeket ki akarták szabadítani, mielőtt a rácok eladhatták volna őket a töröknek a Száván túlra. így jutott 350 asszony és gyermek haza. 1711/12-ben még így is 16 eltűntet említenek az összeírok Baranyában. Őket valószínűleg titokban csempészték át a drávai réveken és gázlókon. Eszéken a hídőrség átvizsgálta a szekereket is és elszedte az elrabolt egyházi kincseket, nyolc megtalált haranggal együtt.

107 Kollareck négyezer szekérre való prédát, továbbá ötvenezer elhajtott tehenet és ökröt is említ. Az utóbbi adatát túlzottnak tartjuk, 1714/15-re az elmenekült rácok egy része már visszatelepült Baranyába és mindegyik hozott magával jószágot, de még akkor sem írtak össze tizenkétezernél több szarvasmarhát az egész vármegyében.

108 Kollareck ugyanazt írja a határőrökről és a szlavóniai parasztokról, amit Hellepront jelentett a Sándor Lászlóhoz csatlakozott dunántúli népfelkelőkről:

109 amikor megszedték magukat zsákmánnyal, már nem törődtek mással, csak annak a mieiőbbi hazaszállításával. Amellett gyávák is voltak, mert amikor a távolból ágyúszót hallottak, mentve a prédát, gyors menekülésbe kezdtek.

110 A Délkelet-Dunántúlon lakó magyar és római katolikus délszláv falvak pusztítása Herberstein seregeinek az elvonulásával nem fejeződött be. Horváth Ferenc alezredes kapitány a kuruc kézen maradt Simontornyáról a következő hónapban ismételten tájékoztatta Károlyi Sándort a délkelet-dunántúli helyzetről. Mint írta, a parasztság, hogy túlélje a rácdúlást, bemenekült az erdőkbe és a mocsarakba.

111 A dunaföldvári kapitány, Seilet Gergely április 7-én a Mohács környékén 20-as csoportokban „tobzódó" rácokról küldött jelentést.

112 A labanc Nádasdy Ferenc grófhoz küldött levél április 12-én Somogy vármegye pusztulását ismerteti: a Balaton és Pécs közötti terület pusztasággá vált a rácok nyomán. Ugyanakkor Babócsa táján már ismét összegyűlt vagy ezer rác, hogy tovább raboljon.

113 Közben nemcsak az események peregtek gyorsan, hanem a dunántúli urak pártállása is megváltozhatott. Az a Szarka Zsigmond, aki pár héttel korábban még a Muraközbe tört kurucok parancsnoka volt, április 12-én már, mint császári ezeres kapitány tájékoztatta Pálffy Jánost a Zalát dúló rácok rémtetteiről; egyben további parancsot kért, hogy megindulhasson ellenük.

114 A rácok és a horvátok a bakonyi falvakat még április közepén is égették.

llü