Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Szüts Emil: Baranyai-pécsi autonómiai tervek 1918-1921

csak abban tudjuk elképzelni, hogy ezeket az országokat szerették volna megnyerni az autonómia elfogadására, (ennek korábban is több jele volt) abban bízva, hogy az ő egyetértésük meghozhatja a nagyantant hozzájárulását is. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy a Horthy-rendszer elítélése, s a megszállás meghoszszabbításának követelése mögött meghúzódik az autonómia megvalósulásához fűzött remény. Tehát változatlanul nincs szó az annexió elfogadásáról, de a korábbi lépéseket meghaladó szinten a megszállás fenntartásáról igen. Linder politizálásában tehát a változás annyi, hogy a kérdés megfogalmazását olyan fórum elé vitte, amely jogosult a helyi közigazgatás vezetésére, tehát hivatalos fórum, ugyanakkor összetételéből következően, nagyobb hajlandóságot mutatott a Linder-féle elképzelések elfogadására.

43 Ebben benne van az is, hogy a szocialista párt vezetőségének a kérdéssel kapcsolatos felfogása több ütközési felületet tartalmazott, s Linder igyekezett ezek elől kitérni. A párthoz való kapcsolata nagyon nehezen nyomon követhető, de annyi felismerhető, hogy annak az ő tevékenységét is meghatározó szerepét soha nem ismerte el. A március 2-i határozat megszületésének hatására azonban továbbra sem változtak kedvezően a kilátások az autonómia alapjainak lerakását illetően. Az első magyarországi királypuccs 1921. március végén rendkívül élénk reagálást váltott ki a pécsi politikai életben. A sajtóban naponta jelennek meg olyan cikkek, amelyek messze eltúlozva a kialakult helyzetet, azonnali rendszerváltozás lehetőségét vélik felismerni, számítanak a környező országok közvetlen beavatkozására, sőt azokat egyenesen erre biztatják. Szó sincs a kialakult helyzet felelős elemzéséről, sokkal inkább ,,a politikai fantázia" elengedéséről. Az is bizonyos, hogy a sajtó ilyen irányú hangulatkeltése mögött meghúzódtak szerb annexionista törekvések is. - Nendtvich a magyar miniszterelnökhöz írt jelentésében egyenesen arról számol be, hogy a megszálló hatalom pécsi exponensei ,, . . . A fellázított munkástömegektől egy annexiós nyilatkozatot, vagy legalábbis a megszállásnak bizonyos fix számú évekre való meghosszabbítása iránti kérését kicsikarják." Ilyen szándékkal hozza összefüggésbe az 1921. április 10-i népgyűlést is, amely a király Magyarországra való visszatérésének kísérlete ellen tiltakozott, és a korábbiakhoz hasonlóan elítélte a Horthy-rendszert. Az eltávolított polgármester szerint: ,, . . . a városban annexio kimondásától, vagy legalábbis három évi megszállástól a demarkációs vonal kiterjesztéséről szóló határozatoktól tartottak." 4

Nem ellenőrizhető, hogy ezeknek a híreknek mi volt a forrása, s az sem, hogy milyen széles körben terjedtek. Tény, hogy az emberek beszéltek ezekről a kérdésekről, ezek bent voltak a köztudatban. Ilyen körülmények között került sor a városi tanács 1921. április 18-i közgyűlésére, amelyen Linder javaslatot terjesztett elő arról, hogy kérjék az antanthatalmaktól a megszállás öt esztendővel történő meghosszabbítását. A március 2-i állásfoglalást tehát nemcsak megerősítették, hanem tovább is „fejlesztették", s ezzel egy újabb, a szerbeknek kedvező lépést tettek. Linder a javaslatot puccsszerűen terjesztette elő, nem tájékoztatta erről a szocialista pártvezetést, nem kérte ki előzetesen a véleményüket. A Munkás a következőket írta: ,,A indítvány lényege, hogy a megszállás addig tartson, amíg Magyarország a békeszerződést végre nem hajtja, de legalább a ratifikálástól számított 5 évig. Kéri egyben az önigazgatás, valamint a valutakérdés, és egyéb fontos intézkedések megvalósítását.

45 Ugyancsak ez a lap következő napi számában a döntést indokolva írta: az ,, . . . eddigi bizonytalanságnak véget kell vetni már csak azért is, hogy a megszállt területnek az SHS állammal való gazdasági kapcsolata szorosabbá, megalapozottabbá legyen tehetőbb, mert nem lehet elképzelni itt gazdasági fellendülést