Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

Az 1896. évi általános és pótválasztásokon, ha az egyes pártokra leadott szavazatokat vizsgáljuk, megállapítható, hogy azoknak mintegy egyharmada a győztes kormánypártra jutott, míg a fennmaradó rész az ellenzéki csoportosulások között oszlott meg. A 413 képviselői mandátumra összesen 750 jelölt pályázott. Az ellenzéki pártok közül a legtöbb szavazatot a Függetlenségi és 48-as Párt Kossuth-frakciója kapta, majd a Nemzeti Párt és a Néppárt következett. A függetlenségi Ugron-frakciót azonban súlyos veszteségek érték. A Szabadelvű Párt a leghevesebb harcot a Néppárttal vívta. Ez kitűnik a választási statisztikából is. A néppárti jelöltekre összesen 68 625 választó szavazott, de közülük 40 668 szavazatot eredmény nélkül adtak le, mert a választást a néppárti jelölt elvesztette. Az összes elbukott jelöltre leadott szavazatok terén a Néppárt az első helyen állt (kb. 25%-os részesedéssel)! így fordulhatott elő, hogy a választáson indult képviselőjelöltek közül a 99 néppárti jelölt többsége a választási csatában alulmaradt, és az új parlamentben csak 19 néppárti képviselő foglalhatott helyet. A néppárti jelölteknek kb. egyötöde nyert képviselői mandátumot. Ezzel szemben a Kossuth-frakció 100 jelöltjéből 50 parlamenti képviselő került ki. Az új parlamentnek így a Kossuth-frakció lett a legerősebb ellenzéki csoportosulása, megtartva korábbi mandátumait. A képviselői helyek 70%-át a Szabadelvű Párt szerezte meg. 290 képviselőjéből újonnan feltűnt politikusként 115 fő került a képviselőházba. S bár a választások előtt a kormánypártot a zsidó származású képviselőjelöltek miatt számtalan ellenzéki vád érte, végül is a 413 tagú képviselőházba csupán 12 zsidó származású képviselő jutott be. Az ellenzéki pártok közül kétségtelenül a Kossuth-frakció választási hadjárata volt a legsikeresebb, mégha jelöltjei sok kerületben el is buktak. Az, hogy a Kossuth-frakció 50 képviselőt hozott be a parlamentbe - az adott belpolitikai viszonyok között — jelentős eredménynek számított, s ebben nyilvánvalóan közrejátszott a kormány türelmesebb politikája, amely a 67-es alapot tagadó Kossuth-frakciót eleve nem tartotta kormányképesnek. De hogy ennek ellenére erős offenzívát indított ellene, az kitűnik abból is, hogy a meg nem választott jelöltekre jutó összes szavazatok 18,5%-a a Kossuth-frakcióra esett. Bánffy teljes sikerre törekedett, az egész ellenzék visszaszorítására. S bár tett különbséget az ellenzék pártjai között - rangsorolva azokat belpolitikai súlyuk, veszélyességük szerint -, mégis általános támadást vezetett ellenük, hogy az ellenzéki szellemet véglegesen megtörje, vagy hogy legalábbis súlytalanná tegye. Vitathatatlan, hogy a függetlenségi Ugronfrakciót még a Néppártnál is súlyosabb csapások érték. 70 jelöltjéből csupán 11 győzött a választásokon. A klerikalizmussal kacérkodó Ugron-frakcióra szavazó választóknak kb. kétharmada nem tudta jelöltjeit diadalra juttatni. Végül is jellemző, hogy a választásokon indult kormánypárti képviselőjelölteknek nem egészen felét a Szabadelvű Párt állította, amelyik a képviselői mandátumoknak 70%-át szerezte meg. A Kossuth-frakcióra jutott a jelöltek 13%-a, míg a megszerzett mandátumoknak 12%-a. A Néppárt részesedése a jelöltállításban 13%-ot tett ki, de mandátumoknak már csak 4,6%-át nyerte el. Az Ugron-frakció az összes jelöltek 9,3%-át indította, de parlamenti képviseltetettsége csak 2,7%-ot ért el. A Nemzeti Párt ehhez képest csak mérsékelt vereséget szenvedett, hiszen a képviselőjelöltek 11,7%-át állította ki, míg a párt parlamenti képviselőinek súlya 8%-ot tett ki. A pártonkívüliek viszont jelentős sikert értek el — mégha a többi ellenzéki párthoz képest csekélyebb tömegbázissal rendelkeztek -, mert 16 jelöltjük közül 10 főt juttattak be a képviselőházba. Ha az előzőkben elemzett szavazati arányokat, amelyeket az 1910. évi hivatalos