Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

A Pécs városi választókerület esetében a névjegyzékek 1896-ból nem maradtak fenn. így kénytelenek voltunk az 1893., 1894. és 1895. évi választói névjegyzékeket összevetni. Az ennek alapján összeállított táblázatból azonban az 1894. évi adatsorokat elhagytuk, mivel döntő eltéréseket 1893-hoz, illetve 1895-höz képest nem jeleztek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a megyei választókerületek 1893., illetve 1896. évi, míg a Pécs városi kerület esetében az 1893., illetve az 1895. évi választói névjegyzékek név szerinti vizsgálatából egy hosszabb történeti időszakra, mint a dualizmus idejére általános érvényű következtetések nem vonhatók le, mivel az utóbbiak feltételeznék a választói névjegyzékek 1867-1918 közötti évenkénti, de legalábbis 10 éves időmetszetenkénti feldolgozását. Márpedig csak Baranyában (Pécs városával együtt) több mint 25 ezer választójogosultat írtak össze évenként az 1890-es évtizedben. Minden további kiterjedtebb kutatás — ami egyébként országosan és regionálisan kívánatos és hasznos lenne - csak a modern számítástechnikai eszközök igénybevételével oldható meg. Végeredményben épp a hatalmas adatmenynyiség miatt nem végezhettük el a választói névjegyzékek tételes feltárását Somogy és Tolna megyékre. Egy-egy évben ui. további kb. 50 ezer választói nevet kellett volna a kutatásokba bevonnunk. Mindebből következik, hogy a baranyai választói névjegyzékek részletes átvizsgálásával csak korlátozott érvényű és csupán az 1893 -1896 közötti állapotokra jellemző - keresztmetszeti képet nyújtó - megállapításokat tehetünk, amelyektől más törvényhatóságoknál - a helyi adottságokból fakadóan — kisebb-nagyobb eltérésekkel számolhatunk. Ennek ellenére a választóknak a választói jogcím és azon belül a foglalkozás szerinti megoszlásában felfedezhetők olyan törvényszerűségek, amelyek szélesebb körben is érvényesek, különösen a választási névjegyzékekből kimaradottak meghatározásánál. Annak eldöntésére, hogy mely foglalkozási csoporthoz tartozók milyen mértékben maradtak ki a névjegyzékekből, az 1893. évi választási összeírásnál alkalmazott foglalkozási csoport-megjelölésektől némileg eltértünk, és a foglalkozásokat ennél részletesebben határoztuk meg. Ezáltal ténylegesen megállapítható, vajon milyen arányú azoknak a választójogosultaknak a köre, akik felkerültek mind az 1893., mind pedig az 1896. évi választói névjegyzékekre, csak más jogcím alapján. Ugyanakkor megválaszolhatók olyan kérdések is, hogy a választói jogcím megválasztása mennyire önkényesen történt, vagy mennyire érvényesülnek a jogcím megváltozásában általános tendenciák, amelyek bizonyos társadalmi mozgásokra, magatartás- és mentalitás-változásokra utalnak. A következő táblázatok — az arányok feltüntetésével — erre vetnek fényt. (A táblázatokat lásd 210-215. oldalon.) A megyei kerületekben 1896-ban a régi jogon választók (arányuk 1% alatt) döntő többségét (94%-át) a földbirtokosok és a földműves gazdák alkották. Rajtuk kívül elenyésző mértékben (különösen, ha az abszolút számokat tekintjük) találunk még járadékos magánzókat, köztisztviselőket (állami, megyei, városi) bírákat és ügyészeket, bérlőket és kisiparosokat. A foglalkozási csoportokat tekintve még pontosabb képet nyerünk. A földbirtokosoknak 1896-ban 4-5%-a választott régi jogon, míg a magánzóknak 14%-a. A magánzóknál azonban számolnunk kell azzal, hogy akadnak közöttük földbirtokosok is, akiknél nem a föld, hanem az abból húzható járadék-jövedelem képezte a választói jogcím alapját. Az összes többi foglalkozási csoport aránya ebben a kategóriában azonban legfeljebb 1,5%-ot ért el. A régi jogon választók Pécs városi kerületében elsősorban a magánzók, a bírák és ügyészek köreiből kerültek ki, és csupán kis részük a köztisztviselők közül. A magánzóknak, a bíráknak és ügyészeknek azonban alig 2%-a választott ezen az alapon.