Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

tettek más jogcím alatt és más helységben, míg másokat kihagytak lakhelyváltoztatás stb. miatt. A visszaélések megszüntetésére az 1&V4:33. tc. elvileg ugyan tartalmazta a kúriai bíráskodást, de a végrehajtásra vonatkozó törvényjavaslatot csak 1877-ben nyújtotta be Perczel Béla igazságügyminiszter. A képviselőválasztások feletti bíráskodás ügye 1881-ben, 1883-ban és 1891-ben ismételten felvetődött, legutóbb Szilágyi Dezső részéről. Az egyházpolitikai törvények megalkotása azonban elhalasztotta a kérdés rendezését. Apponyi szorgalmazására a képviselőház 1896 tavaszán tárgyalta az indítványt, de törvény csak 1899-ben lett belőle.

201 A törvény Szilágyi munkája volt, aki sokáig ellenezte a választási bíráskodás átruházását rendes bíróságra, részben a képviselőház hatáskörének csökkenése miatt, részben attól tartva, hogy a rendes bíróságok politikai ellentétekbe bonyolódhatnak. így született meg a felemás törvény, amely az ítélkezést kettéosztotta. A Kúria a mandátumokról csak akkor ítélt, ha azok kétességét bizonyítani lehetett, különben a képviselőház bíráló bizottságai voltak illetékesek. Az elbírálásnak tiszta tényeken nyugvó alapja azonban csaknem kizárt volt o vesztegetések fel nem tárható módozatai miatt.

202 Az 1899:15. tc. mégis eredményezett - de már Bánffy bukása után — bizonyos változásokat, mert megkövetelte, hogy a választói névjegyzékekből való kihagyást a felekkel írásbelileg közöljék, sőt a kihagyottak névjegyzékét közszemlére tegyék ki. Ezzel bizonyos fokig korlátok közé szoríthatták azokat a jogfosztásokat, amelyekről az érintettek, ha maguk nem jártak utána, addig nem is tudhattak.

203 A névjegyzékek egyik szembeszökő hiányossága volt, különösen az értelmiségihivatalnoki rétegnél a minősítés hiánya. Az 1895. április 9-i belügyminiszteri körrendelet ezen kívánt változtatni, amikor előírta, hogy a tisztviselőknél az összeíró bizottságok gondosan határozzák meg, hogy állami, megyei, községi vagy városi, azon belül is mely hatósághoz tartozó és milyen rangú értelmiségről van szó, illetve, hogy a tisztviselők a magánvállalatoknál, pénzintézeteknél stb. milyen állást töltenek be. Ezek az utasítások jelezték a központi kormányzat információs igényét az értelmiségi választók köréről.

204 Baranyában 1896-ban 23 740 választópolgár szavazhatott. A választók köre az előző évekhez képest szűkült, különösen az ellenzéki dárdai, mohácsi és siklósi kerületekben. A választók száma összesen 721 fővel csökkent, s ennek 58,5%-a a mohácsi kerületre jutott. Somogyban úgyszintén a függetlenségi csurgói kerületre esett az összes csökkenés 79,6%-a, míg a hasonlóan függetlenségi Tolna megyei paksi kerületre 78%-a. Ezzel szemben a kormánypárti kerületekben — mindhárom megyében - belpolitikai érdekből aktivizálták a Szabadelvű Párt választóit. Egyes ellenzéki körzetekben (szalántai, pincehelyi stb.) olykor szintén bővült a választók köre. összességében a három megyében mintegy 1000 fővel csökkent a választójogosultak száma — feltűnő módon az ellenzéki vidékeken —, miközben az újonnan szavazati joghoz jutott közel 650 választónak kb. kétharmada a kormánypárti kerületekre esett. Kik azok, akik kimaradtak az 1896. évi választói névjegyzékekből? Baranyában megtaláljuk közöttük a cserkúti, régi jogon választó Kefenfi Jánost, akit a m. kir. Kúria jogerős ítéletével már 1889-ben felfüggesztettek a politikai jogok gyakorlásától, vagy az ugyancsak a szalántai kerületben Magyarpeterden lakó Rémes János 43 éves földművest, aki a választások idején börtönbüntetését töltötte. Ezeknek az eseteknek a száma azonban csekély. Az eltűnések okait a választói névjegyzékekből a szalántai, siklósi és pécsváradi kerületekben a választók személyéig lemenőén kutattuk. A szalántai névjegyzékben 1893-ban még 31 kisiparos szerepelt, de 1896-ban már egy sem. Viszont meg-