Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

végösszesítések tekintetében. Nehézséget csupán az okoz, hogy a megyénkénti, kerületenkénti választójogosultak foglalkozási, illetve választói jogcímmegoszlása nem fedi egymást, mert a foglalkozás és a választói jogcím nem mindig és nem szükségszerűen esett egybe. A későbbiekben ezzel a problémakörrel még részletesebben foglalkozunk, megvilágítva a választói jogcímek mögötti tartalmat. Az 1893. évi statisztika azonban lehetővé teszi, hogy elemzéseinket szélesebb területre terjesszük ki, mert nemcsak a választók foglalkozás és kereset szerinti csoportjait adta meg, hanem közzétette az 1890. évi népszámlálás eredményei alapján a választó-kerületek (gyakorlatilag a járások) 20 éven felüli férfi népességének foglalkozás szerinti megoszlását is, tekintet nélkül arra, hogy választójogosultak voltak-e vagy sem. Azaz a megyei és városi választókerületek foglalkozás szerinti kategóriái egyaránt tartalmazzák a választókat és a választói kort már elért, de még nem választójogosult önálló keresetűeket, foglalkozásúakat. Mivel az említett összeírások végső arányai azonos nagyságrendűek, s mert 1893-1896 között - abszolút számokban — csak csekély és természetes elmozdulások tapasztalhatók, így ezek a forráscsoportok bevonhatók a vizsgálódások körébe, sőt statisztikailag megalapozott társadalomtörténeti következtetések levonására is lehetőséget kínálnak. Az 1893. évi statisztikai kimutatás forrásértéke egyébként is kiemelkedő. Alapforrása az 1890. évi népszámlálás. Csakhogy, amíg a népszámlálás 1893-ban közzétett adatsorai csak a törvényhatóságok szintjén közlik az információkat, addig az 1893. évi kimutatás járási (lényegében választókerületi) szintig tartalmazza az adatokat, azaz jóval mélyebbre hatol. Hogyan keletkezett az 1893. évi kimutatás? — A kimutatás Szilágyi Dezső igazságügyminiszter iratai között maradt fenn, és 1893-ból származik, abból az évből, amikor a népszámlálás kötetei is megjelentek. A Statisztikai Hivatal által közzétett és a népesség foglalkozási megoszlását bemutató kötet bevezető soraiból valószínűsíthető az 1893. évi kimutatás keletkezéstörténete. A népszámlálás „számlálólapjait" a gyakorlati feldolgozó munka során nem csupán törvényhatóságonként, hanem járásonként is összesítették. Ezek a járási összesítések azonban nem kerültek nyilvánosság elé, de a Statisztikai Hivatal rendelkezésére álltak. így, amikor Szilágyi igazságügyminiszter az 1890-es évek elején részletesebben és behatóbban kívánt foglalkozni a választójogi reform problematikájával, a Statisztikai Hivatal a rendelkezésére álló járási-városi összesítésekből összeállíthatta a választói szempontokkal is kibővített kimutatást, részletezve a 20 éven felüli és önálló foglalkozású férfinépesség járási - választó — kerületenkénti megoszlását. Az 1893. évi kimutatás megyei adatai teljes mértékben megegyeznek az 1890. évi népszámlálás megfelelő tényszámaival, így hitelessége nem vonható kétségbe. A megbízhatóság kérdésének tisztázásával egyúttal az is nyilvánvaló, hogy a regionális kutatások szempontjából páratlan értékű statisztika került elő. Mielőtt a választók névjegyzékének összesített statisztikai adatsorait részletesebben megvizsgálnánk, ki kell térnünk a választók számának csökkenése, illetve növekedése problematikájával kapcsolatban felmerülő kérdések tisztázására. A választói névjegyzékeket 1896-ra még 1895 tavaszán állították össze, amelyeket december folyamán véglegesítettek. Az ellenzék egyik fő orgánuma, a „Magyarország" c. lap már 1896 tavaszán tiltakozott az ellen, hogy a névjegyzékek összeállítása, illetve „kiigazítása" úgy történt, hogy a kormányzat kb. 5 ezer választóval (a csökkenés a valóságban 10 ezerre rúgott!) kevesebbet vett fel a névjegyzékekre, mint 1895-ben. Az ellenzéki sajtó azzal vádolta a kormányt, hogy ez tudatos csökkentés volt, mert a belügyminiszter már 1895 őszén tudta, hogy a választásokra